Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Emlékkonferencia Schütz Antal (1880-1953) születésének 130. évfordulója alkalmából
EMLÉKKONFERENCIA SCHÜTZ ANTAL (1880-1953) SZÜLETÉSÉNEK 130. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Százharminc évvel ezelőtt született Schütz Antal, a kiváló piarista hittudós, a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dogmatika tanára, a kar kétszer megválasztott dékánja, az egyetem rektori tisztjét egyszer betöltő teológus. A tiszteletére rendezett emlékkonferenciával kívánnak fejet hajtani előtte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárai és hallgatói, a piarista rendtársak és a magyar katolikus teológia mai oktatói, művelői. Schütz Antal a teológia feladatát a Szent Agoston-i kijelentésben látta a legtömörebben megfogalmazódni: „ Theologia Deum docet, a Deo docetur et ad Deum ducit” (De civ. Dei VIII, 1): „A teológia Istenről tanít, Istentől tanul és Istenhez vezet.” A teológia és a teológus folyamatosan Istentől tanul, szakadatlanul Isten kinyilatkoztatásán elmélkedik, nem szűnik meg mindent e kinyilatkoztatás fényében értelmezni, és saját személyes életét is ebbe a fénybe állítani. Minél figyelmesebb és fogékonyabb tanítványa Istennek, Isten igazságainak annál kiválóbb tanítója lesz, annál jobb teológus válik belőle, annál biztosabb kézzel vezet el Istenhez. Schütz Antal ezt tekintette élethivatásának, ezzel a küldetéssel azonosult, ez a teológiai program lett életművének mottója. Már gimnáziumi hittanárként is ezzel a küldetéstudattal tanított Istenről, írta a középiskolások számára készített és országszerte használt hittankönyveit, adta ki kezéből egymásután azokat a tanulmányokat, melyek központi kérdése az volt, hogy miként lehet az ifjúsághoz közelebb vinni a hit titkait. Majd harminc éven keresztül (1916—1946) a Hittudományi Kar dogmatika tanszékét vezető professzorként, a dogmatikát az új- skolasztikus-tomista szemléletben a kor legmagasabb színvonalán művelő teológusként tanított Istenről. Teológiai munkásságának „pünkösdjét” jelentette az a két esztendő, amely alatt megírta magyar és latin nyelvű kétkötetes dogmatika tankönyvét, mely először 1923-ban jelent meg, majd bővített formában 1937-ben, melyet aztán még több kiadás követett (1944, 1947). A széles körű hazai és nemzetközi elismertséget kiváltó Schütz-féle Dogmatika papok, teológusok sok nemzedéke számára lett a katolikus hit korszerű, tudományos igényű, megbízható és világos rendszerbe szedett kézikönyve. E klasszikus mű ma is biztos viszonyítási pont a teológiát tanítók és tanulók számára. A piarista hittudós Istenről tanított a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia tagjaként tartott felolvasásaiban, ahogy a Pázmány Péter Tudományegyetem rektoraként elmondott székfoglaló előadásában is. A katolikus hit középponti igazságairól (Krisztus, A házasság, Isten a történelemben, Az örökkévalóság, Eucharisztia) szóló nyilvános előadás-sorozataiban (1930—1936) az egyetemista ifjúságot és a katolikus értelmiTEOLOG1A 2010/3-4» XÜV (2010) 159-160 159
