Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához
■ KÖNYVSZEMLE Szabó Ferenc, Török Csaba, Török József) igyekeznek az igényes kiadványban a „zsinatot folytató és befejező, a zsinati tanítás helyes értelmezését nehézségek árán is megteremtő pápa felejthetetlen humanista alakját, most már kellő perspektívával rendelkezve, részrehajlás nélkül szemünk elé állítani: A pápa, aki félretette a tiarát, Egy évtized VI. Pál szolgálatában, Egyház és világ VI. Pálnál, Az első „ökumenikus” pápa, VI. Pál pápa kultúraszemlélete, VI. Pál baráti szemmel. A kötet különös értékét növeli VI. Pál pápa Ecclesiam suam kezdetű, az egyházról írt körlevelének magyar fordítása (135-184. old.), melyet az itthoni olvasó most először vehet kézbe anyanyelvén. így bővül VI. Pál pápa megnyilatkozásainak magyar nyelvű tára, hiszen 2009-ben az újvidéki Agapé kiadásában megjelent magyar fordításban ugyancsak VI. Pál pápától „Marialis cultus” című apostoli buzdítása. Az új tanulmánykötethez hasonló kiadványokat örömmel és érdeklődéssel válj a minden olvasó, különösen a katolikus hívők, lelkipásztorok és teológusok. Rokay Zoltán m FEKETE KÁROLY: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat. •Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója Budapest 2009, 163 oldal. Fekete Károly református teológus, a Debreceni Református Egyetem volt rektora „hálaadó adósságtörlesztésként” ajánlja művét az olvasónak a viharos történelmi időkben született Barmeni Teológiai Nyilatkozat 75. évfordulójára. 1934. május 19—31. között a németországi Wuppertal Barmen negyedében 18 tartományi egyházból mintegy 138 református képviselő jött össze egy hitvalló zsinatra, hogy a Hitler hatalomra jutása utáni időkben, szemben a totalitárius elnyomással egy hitvalló nyilatkozattal kifejezzék az egyház szabadságát és alapítója iránti hűségét. Egy olyan területen, ahol a reformáció óta a kereszténység önmagát is kritikusan szemléli, protestánsok kis csoportja, akik között voltak evangélikusok, reformátusok és más csatlakozott egyházak képviselői, életüket kockáztatva vállalták, hogy ideológia- mentes, és a Szentírás tanítása alapján egy hiteles közösséget formálnak. Ez lett a hitvalló egyház (Bekennende Kirche). Az egyháztörténelmi memorandum mögött olyan jelentős személyek álltak, mint Karl Barth, Martin Niemöller és Dietrich Bonhoeffer. A nyilatkozat, amely a német protestáns keresztények lelkiismeretének felkiáltása volt, megfogalmazza, hogy az egyház hitalapja egyedül Jézus Krisztus, melyre a vészjósló történelmi helyzetben emlékeztetni kell. Az új protestáns mozgalom a Német Birodalom által létrehozott, úgynevezett német keresztényekből (Deutsche Christen) alakított nemzeti egyháztól határolódott el. A hivatalos egyházzal való szembenállás oly nagy volt, hogy Bon- hoeffer kijelentette: „Aki tudatosan elszakad a németországi hitvalló egyháztól, az az üdvösségtől szakad el.” (Evangelische Theologie, Juni/1936, 188. old.) A szerző először megvilágítja a Barmeni Zsinat történeti hátterét. Közli a nyilatkozat szövegét dr. Török István professzor 1954-ben készült fordításában, majd a rövid, mintegy ötoldalnyi dokumentum tételeinek a felépítését és a nyilatkozat szerkezetét. A kötet tartalmi magva a nyilatkozat teológiai elemzése (41-125. old.). A Verbum Dei manet in aeternum szellemében megírt protestáns tanúságtétel egy elkötelezett és tudatos kereszténységet feltételez. A rövid nyilatkozat szinte valamennyi szavát mérlegre tevő magyarázata során Fekete Károly elvezet bennünket az Isten Igéjéért minden áldozatot TEOLÓGIA 2010/1-2 149
