Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bácskai Károly: Az alázat mint bibliai paradigma
BÁCSKAI KÁROLY Az alázat mint bibliai paradigma veszítette el a transzcendens voltát. Ezért lehet hiteles a Jézus által képviselt és hirdetett, az emberre vonatkozó isteni intenció, mely a prófétai iratoktól az újszövetségi levelekig átszövi a Bibliát: Ez 18,23 Nem kívánom én a bűnös ember halálát — így szól az Isten -, hanem azt, hogy megtérjen, és éljen. 2Pét 3,9 (Isten) nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. A krisztológiai és szótériológiai szempontból nélkülözheteden ontológiai egységet nem számítva Jézus az isteni létforma előnyei nélkül, az emberrel teljesen egyenlő feltételek között élt. Azért, hogy megváltói szolgálata az embertől ne legyen idegen, vállalta a történelmi lét következményeit (lásd az evangéliumok vonatkozó részeit!). Cserháti Sándor szavaival: „A preegzisztens Krisztus alacsonnyá tette magát, hogy beférhessen embervilágunk ajtaján.”38 Az Isten iránti engedelmességet a más emberekéhez hasonló körülmények és feltételek között gyakorolta. Minderre úgy volt képes, hogy „megalázta magát”. Az emberiét útján, a kereszthalálig tartó engedelmességben, sem hatalomra, sem pedig dicsőségre nem törekedett, hanem végképp „lemondott az isteni létforma mentelmi jogáról.”3’ Az evangéliumokban idézett, a nagyság és a kicsinység paradox következményes kapcsolatát megmutató szállóige40 teológiai alapja ebben az isteni indulatban húzódik. Nem véletlenül ütközik az írástudók magatartása Jézus szolgálatával, aki követőit a saját igájának felvételére ösztönözte:41 Mt 11,29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. A fentiekből is világosan kitűnik, hogy az alázat újszövetségi paradigmája nem más, mint Jézus személye és szolgálata, azaz Isten megalázkodása Krisztusban.42 Isten azért lesz alázatos (kicsiny), mert az akar lenni. Nem mintha szüksége lenne a kicsinységre: Isten önmagában Isten, és mint ilyen, teljesen elégséges minden változás nélkül önmagának. Mégis „lealacsonyítja magát”, emberré lesz, mert nem akar „önmagában” Isten lenni. A Teremtő keresi teremtménye közelségét, jóllehet a fentiekhez hasonlóan nincs szüksége teremtményére: Isten elég önmagának, ő a teremtett világtól függetlenül Isten. Krisztus azonban éppen azt nyilatkoztatja ki, hogy Isten nem akar távol maradni a világtól, és nem akar meglenni az ember nélkül. Isten mindenható, de „szüksége van néha arra, hogy megvigasztaljuk. Az igazi szeretet ad és elfogad: kölcsönös. Cél és számítás nélkül adom magam ajándékul - és megajándékoznak; ez nem üzlet, nem azért adok, hogy 38 CserhAti, S., Pál apostolnak afilippibeliekhez írt levele, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest 1976, 99. 39 Uo. 102. 40 „Wer der Größe nachläuft (d. h. nach Ehren strebt), vor dem flieht die Größe; u. wer vor der Größe flieht, dem läuft sie nach.” (Ha futsz a nagyság után, elszalad előled, ha menekülsz a nagyság elől, utolér téged.), in Bill. I. 921. „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magit, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12 Lk 14,11 Lk 18,14) 41 Spinetoli, O. da, Máté - Az egyház evangéliuma (ford. Turay, A.), Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó, Szeged 1998, 615. 42 Davies, W. D.—Allison, D. C., A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to Saint Matthew, T&T Clark, Edinburgh 1997, 278. 8
