Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai tagjainak sajátos kötelességei és jogai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai tagjainak sajátos kötelességei és jogai* „Manifestum est autem, quod illi, qui operatur ad finem, non ex necessitate convenit quod iam assecutus sit finem, sed requiritur, quod per aliquam viam tendat ad finem. Et ideo ille qui statum religionis assumit, non tenetur habere perfectam caritatem, sed tenetur ad hoc tendere et operam dare, ut habeat caritatem perfectam.” így foglalja össze Aquinói Szt. Tamás a szerzetesi életformát.1 A megszentelt élet intézményeiben és az apostoli élet társaságaiban alapvetően más értelmet kapnak a tagok kötelességei és jogai, összehasonlítva a krisztushívők általános (vö. CIC 208-223. kánonok), és a klerikusok sajátos kötelességeivel és jogaival (vö. CIC 273—289. kánonok). Nem véletlen tehát, hogy a régi jog az „obligationes religiosorum” — azaz a szerzetesek kötelességei — kifejezést használta.2 Ezt egészítette ki a „privilegii religiosorum”3, amely szókapcsolat alkalmazását mellőzte a jogalkotó az új Kódexben. 1. A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEI ÉS AZ APOSTOLI ÉLET TÁRSASÁGAI TAGJAINAK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI ÁLTALÁBAN A szerzetesjog hagyományosan megkülönböztette egymástól azokat a kötelességeket, amelyek a klerikusi szerzetesintézmények klerikusi státuszból következtek (vö. CIC [1917] Cann. 124—142, 592), azoktól a kötelességektől, amelyek a megszentelt élet intézményes formájából fakadtak.4 Az utóbbihoz tartozik a tökéletességre való törekvés, a hármas fogadalom megtartásának keretei között. Ezen belül beszélünk az engedelmessé- gi fogadalomról, amelyet a szerzetes az arra illetékes törvényes elöljárónak szabad elhatározásból tesz le, és amelyet a Regula és a Konstitúció előírásai alapján teljesít. Azaz a tag engedelmességi kötelezettsége nem minden korlátozás nélküli, hanem annak korlátáit éppen a Regula és az adott intézmény saját szabályzata rögzíti. Az ordináriusnak való *Elhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Magyar Kánonjogi Társaság 2008. október 7-i ülésén (Budapest); a tanulmányt az OTKA K 73574-es számon támogatta. 1 S. Thomae AQUINATIS, Summa Theologica, V. Taurini-Romae 1940, II,II q. 186 art. 2. 2 Vermeersch, A., De religiosis institutis etpersonsis. Tractatus canonico-moralis I, Heverlee—Louvain 19622, 157-203. 3 CIC (1917) Cann. 613—625; vö. Vermeersch, A., De religiosis institutis et personsis I, Heverlee—Louvain 1962", 224-252. De religiosis ad normam Codicis luris Canonici (ed. Schaefer, T.), Roma 19474, 635—642. 74
