Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szeiler Zsolt: Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei
SZEILER ZSOLT Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei lényege.8 Tamás intencionalitásfelfogásának ez a tárgyalásmódja, vagyis az intencionális tartalom és a dolog viszonyának logikai kezelése egyáltalán nem jogtalan. Készséggel elfogadhatjuk, hogy — legalábbis Tamás szerint - a species szükségszerű eleme minden megértő irányulásunknak (vagyis annak, hogy a megértés valaminek a megértése legyen). Azt sem kifogásoljuk, hogy azt a relációt, amit a species hordoz, „intencionalitás” címszó alatt tárgyalják. Azt azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy mindez az intencionalitás eredendőbb és alapvetőbb struktúráin alapul. A továbbiakban ezért mindenfajta viszonyulás „lehetőségi feltételét”, a figyelem fenoménjét és az intellektus dinamizmusát vizsgáljuk meg közelebbről. 2. ÁGOSTOM HAGYOMÁNY Szent Ágoston A Szentháromságról című művében5 az észlelésben is fel kívánta mutatni a Szentháromság nyomát. így fontos megkülönböztetést tesz: (1) látott dolog (ipsa rés), (2) a látás aktusa (visio) és (3) intentio/detentio: a lélek ráirányulása, odafordulása, odakötöttsé- ge között.10 A dolgot hagyományosan, „tudatfüggetlen” realitásnak fogja fel. A látás nem egyéb, mint forma (informatio sensus). Végül az intentio animhöl, a lélek intenciójáról megtudhatjuk, hogy: (a) az érzéket a dologra irányozza (tenet, admovet); (b) az érzéket és a dolgot összeköti (utrumque coniungit), valamint: (c) ott tartja a tekintetet a dolgon (in re detinet).11 Az intentio különbözik továbbá a dologtól (tárgytól), hisz maga nem anyagi. Különbözik az érzékszervtől. Am különbözik magától a látás aktusától is! E különbséget mintegy „fenomenológiailag” igazolja: a sötétben a látás és az érzékszerv (szem) nem működik. Ettől azonban az intentio (itt: látni törekvés, videndi appetitus) sértetlenül aktív marad, még ha az előbbiek híján képtelen is összekötni a tárgyat az érzékkel. A szakasz gondolatmenetét egy újabb fenomenológiai elemzés záija. Tekintetem előtt egy rácsos ablakkeret... Míg az ablakkeretet látom, az intentio szétválaszthatadanul összekapcsolja a látott dolgot és az impressziót (érzéki formát). Különbségükről egészen addig nem tudok, míg elfordulván az ablakkerettől, már csak annak „retenciója”, a szemben még éppen derengő „utóképe” marad. De ezt már nem nevezzük látásnak. A tulajdonképpeni látás, a látás maga (ipsa visio) csak az intentio révén adott.12 Ágoston a rá jellemző zsenialitással mutat rá egy kétségbevonhatatlan fenoménre: a megismerő alany (lélek) megismerésben játszott aktív szerepére. Ágoston után a megismerést már nem lehetett puszta mechanikus, kauzális sémákban értelmezni. Nem úgy áll a dolog, mint arról Arisztotelész beszámol: „Mindenki úgy van vele, hogy meghall valamit, de már hallja, és általában: érzékelni kezd valamit, de már érzékeli, és e folyamatoknak nincs keletkezésük, hanem anélkül, hogy létrejöttek volna, már léteznek.”13 8 Három interpretáció létezik. Az identitástézist (a) vallók azt állítják, hogy a dolog és a megismerő közti viszony (a species révén) az azonosság. A megismerést alapvetően létviszonyként szemlélik. Mások a viszonyt formális azonosságként (b) ragadják meg: az a forma, ami az intellektusban van és az, ami a dologban, lényegileg azonos, különbségük a reprezentáció módjában áll. Végül reális lehetőség a viszonyt hasonlósági relációnak (c) felfogni: az intellektus formája és a dolog formája valamiképp hasonló, és ez a hasonlóság teremti meg megismerésünk veridikus voltát. Megjegyezzük: e három interpretáció korántsem biztos, hogy teljesen összeegyeztetheteden. 9 Szent Ágoston, A Szentháromságról (ford. Gál, F.), Szent István Társulat, Budapest 1981. (Itt újabb jelét találjuk annak, hogyan származnak filozófiai fogalmak teológiai horizontról.) 10 Uo. XI. könyv, 308-309. 11 T T Uo. 12 T T Uo. 13 ARISZTOTELÉSZ, Az érzékelés és tárgyai, in Lélekfilozófiai írások, Akadémiai Kiadó, Budapest 2006, 116. (446b) 68
