Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")

HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai A világi társadalmakat az Egyház példája arra szólítja fel, hogy az emberi személyt állítsák jogrendjük középpontjába, és sohase vonják ki magukat a természetjog követel­ményei alól, melyeknek minden helyen és minden nép számára, ma és mindig érvénye­sülniük kell.181 182 Erkölcsi követelmény, hogy az állam is a természetjog figyelembevéte­lével köteles hozni törvényeit.183 A világi törvény az élet egyetlen területén sem helyettesítheti a lelkiismeretet, és olyan szabályokat sem diktálhat, amelyek illetékességi körén kívül esnek.184 Minden ember szívében hordozza az élet igenlését.185 Az ember a teljes és tökéletes életre teremtetett. Ez alapozza meg az emberi élethez - például a szü­lető és a haldokló emberi élethez — való helyes erkölcsi magatartást.186 A világi törvény- hozás feladata a közjó biztosítása azáltal, hogy tiszteletben tartja és megvédi az emberek alapvető jogait, előmozdítja a békét és a közerkölcsöt. A cél, hogy valamennyien „békés és nyugodt életet élhessünk, minden jóságban és tisztaságban”.187 Minden közhatalomnak (így a világi jogi törvényhozónak is) alapvető feladata, hogy feltétel nélkül oltalmazza az emberi élet érinthetetlenségét: a fogantatás pillanatától a természetes halálig, és segítse a személyt kötelességeinek teljesítésében. A közhatalom minden megnyilvánulása, amely akár nyíltan, akár burkoltan tagadja vagy sérti ezt a kö­vetelményt, ellentmond rendeltetésének, és nélkülöz minden jogi erőt.188 Amikor a ha­talom hordozói az erkölcsi renddel és Isten akaratával ellenkező „törvény”-t hoznak, vagy parancsot adnak, ezek lelkiismeretben nem köteleznek (ilyen esetben a hatalom szétfoszlik és igazságtalansággá fajul).189 Minden, emberek által hozott „törvény” annyi­ban törvény, amennyiben a természeti törvényből ered; ha pedig eltér a természeti tör­vénytől, már nem törvény, hanem a törvény romlása („Nem törvény az, ami nem igazságos.”).190 Az abortuszt és az „eutanáziá”-t „engedélyező”, vagy támogató „törvények” nem­csak az egyes emberek javával állnak szöges ellentétben, hanem a közjóval is;191 ezért 181 Vö. Kiv 24,8; Lev 17,11; Mt 26,28; Jn 3,16; 13,1; 19,34; Zsid 7,25; lPt 1,18-19; Jel 21,4; lKor 15,54-55; EV 20. (az élethez való jog „az alapvető jogok legelsője”), 25. („Miközben Krisztus vére kinyilatkoztatja az Atya szeretetének nagyságát, azt is kinyilvánítja, hogy milyen drága az ember Isten szemében, s milyen felbecsül­hetetlen életének értéke.” „...mekkora értéke lehet az embernek a Teremő szemében, ha »ily nagy és ily nemes Megváltót érdemelt«, ha »Isten a Fiát adta oda«, hogy ő, az ember »meg ne haljon, hanem örök élete legyen!«”, „Krisztus véréből meríti minden ember az erőt, hogy az élet oldalára álljanak. Éppen ez a vér a remény legerősebb indítéka, sőt az abszolút biztonság alapja arra, hogy Isten terve szerint a győzelem az életé lesz.” - „a halált elnyelte a győzelem”), 44.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 24—25., 27-29., 32., 34., 60., 199., 270. („Az emberi élet értéke az Isten képére és hasonlatosságára történt teremtettségéből és a Jézus Krisztus általi megváltásból fakad, ...”); továbbá: ld. KEK 2270, 2274, 2323; CL 37-39, 42; MA; DonumV I. 1., 3.; PCI, Resp., 1988. XII. 12., in AAS 80 (1988), 1818; EDC 35, 46; vö. GS 43, 73-76. 182 Erdő, P., Az egyházjog teológiája intézménytörténeti megközelítésben, SZÍT, Budapest 1995, 217. (vö. uo. 65— 68., 199—217.). Vö. Erdő Péter, Egyházjog, SZÍT, Budapest 2005*, 211. („...az egyházon belül a szabadságfogal­ma is sajátos, hiszen az Istentől való függőségre épül.”). 183 Kuminetz, G., Katolikus házasságjog (Különös tekintettel a latin egyház jogára), SZÍT, Budapest 2002, 32. 184 EV 71.; DonumV III. 185 EV 40. 186 Tér 1,27; Bölcs 9,2—3; EV 7.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 28., 33-34. 187 Vö. lTim 2,2; CIC 1752k; DH 7; EV 71; STh I—II 96,2. 188 Vö. EV 71-72; XXIII. JÁNOS pápa, Pacem in terris kezdetű endklika, in AAS 55 (1963), 273. (257-304); Den­zinger-Hünermann és Fila-Jug 3958, 3985, 4455. ( .....ahol a házasságnak és a gyermekek világrahozatalának l egszentebb jogát csorbítják, ott vége az emberi méltóságnak.”); további: Radbruchi formula. 189 Vö. EV 72; STh I—II 93,3,2. 190 Vö. EV 72; STh I-II 95,2. 191 A Magyar Katolikus Püspöki Karnak a magzati élet védelméről szóló 1992. december 21-i pásztorlevele szer­inti megfogalmazásban: „Az anya jogainak a hangoztatása a születendő gyermek életének a kioltásával kapcso­latban a női méltóság és az anyai hivatás megcsúfolása. Az ártatlan emberi élet elpusztítására irányuló törvény 46

Next

/
Thumbnails
Contents