Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL róság 43/2005. (XI. 14.) AB határozatára is figyelemmel - az alábbiakban foglaltaknak megfelelően a válasz: igen. Ha az országgyűlési képviselői szavazat a családtervezési célú művi meddővé tétel szabályozásának szigorítására vonatkozik, mert a szükséges politikai akarat hiánya miatt nem lehetséges teljesen hatályon kívül helyezni azt (adott alkotmánybírósági határozat esetén az alkotmányt is módosítva), a képviselő — akinek a szabályozással ellentétes személyes véleménye köztudomású („mindenki előtt világosan ismert”) — leadhatja szavazatát a szigorító törvényjavaslatra, mivel csökkenteni akarja a „hatályos” „törvény” kárait (negatív hatásait); így ugyanis nem egy jogtalan „törvény” megalkotásához nyújt segítséget, hanem a rosszat kívánja visszaszorítani („megteszi a törvényes és kötelező kísérletet a rosszaság megfékezésére”).1” Ha az országgyűlési képviselő a szóban forgó, családtervezési célú művi meddővé tétel szabályozásának módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos esetben — az említett konjunktív feltételek mellett — nem szavaz „igen”-nel, akkor a rosszat egyáltalán nem szorítja vissza, magatartásával a rosszabb szabályozás „hatályban tartását” támogatja. II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában a következő, vonatkozó tanítást fogalmazta meg: „Ha tehát egy törvény természete szerint igazságtalan — pl. az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyezi —, soha nem szabad alkalmazkodni hozzá, és nem szabad »részt venni egy ilyen törvényt támogató kampányban, sem rászavazni«.159 160 Sajátos lelkiismereti problémát okozhat egy olyan eset, amikor egy parlamenti szavazat a törvény szigorítására vonatkozik, pl. amikor szűkíteni akagák az engedélyezett abortuszok számát egy érvényben lévő vagy választási lehetőségként fölkínált lazább törvénynyel szemben. Az ilyen esetek nem ritkák. Megfigyelhető ugyanis, hogy miközben a világ egyes részein folytatják a kampányokat az abortusznak kedvező törvények bevezetéséért, és ezt nem ritkán hatalmas nemzetközi szervezetek támogatják, más nemzeteknél viszont — főleg azoknál, melyek már keservesen tapasztalják az ilyen engedékeny törvényhozás következményeit — az újragondolás jelei mutatkoznak. A fenti esetben, amikor nem lehetséges teljesen megakadályozni vagy eltöröltetni egy abortusztörvényt, egy parlamenti képviselő, akinek abortuszellenes személyes véleménye mindenki előtt világosan ismert, leadhatja szavazatát egy olyan törvényjavaslatra, mely csökkenteni akarja a hatályos törvény kárait és a negatív hatásokat a kultúra és a közerkölcsök területén. így ugyanis nem egy jogtalan törvényhez nyújt meg nem engedett együttműködést, hanem megteszi a törvényes és kötelező kísérletet a rosszaság megfékezésére.”161 Véleményem szerint a Szentatya idézett tanítóhivatali megnyilatkozása értelemszerűen irányadó a szóban forgó „törvényjavaslat” kapcsán is. A fentiekben foglaltaknak megfelelő jogalkotói megoldás technikailag például többváltozatos törvényjavaslat, illetve többváltozatos módosító indítvány formájában — nagyon gondos, felelősségteljes eljá159 EV 73. Hangsúlyozandó: nem ez az eset forgott fenn a „magzati élet védelméről szóló” 1992. évi LXXIX. „törvény”, valamint a módosításáról szóló 2000. évi LXXXVII. „törvény” meghozatalakor; az előbbi esetben, ha a „törvény”-javaslat („A” és „B” változat) nem kapta volna meg a többségi támogatást, akkor a magyar állami szabályozás nem ismerte volna az abortusz-, jogot”; az utóbbi esetben, ha a képviselők többsége nem szavazta volna meg a „törvény’-javaslatot, a „súlyos válsághelyzet” elnevezésű indikáció kikerült volna az alkalmazás köréből [ld. Alkotmány 24. (1)—(2) bek., és 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat]. A Magyar Katolikus Püspöki Karnak a magzati élet védelméről szóló 1992. december 21—i pásztorlevele szerint e „törvény nem »a magzati élet védelméről«, hanem a »magzati élet elpusztításáról« szól”. 160 MA 22., in AAS 66 (1974), 744. 161 EV 73. 41
