Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL (3) A körülmények (circumstantiae), melyek lehetnek mentők, enyhítők vagy súlyosítók, körébe — az erkölcsteológiai irodalom szerint — a következők sorolhatók: az eredmény (a magzat, embrió halála), a sértettek száma, az okozati összefüggés közvetlen vagy közvetett volta, együttható más okok (pl. orvosi műhiba, diagnosztikai tévedés), az elkövetés módja (pl. az állapotos nő bántalmazásával, különös kegyetlenséggel), az elkövetés eszköze (pl. kémiai anyag, spirál), az elkövetés helye (pl. egészségügyi intézmény107), a stádiumok (befejezettség, kísérlet, előkészület), az értelem használatának képtelensége (kóros elmeállapot), az értelem tökéletlen használata, az értelem használatának hiánya olyan ittasság vagy más hasonló szellemi zavar miatt, amelyben az elkövető volt a hibás, a súlyos szenvedély heve, a nem teljes, de súlyos beszámíthatóság, az életkor (pl. gyermekkor), a tudatlanság, a figyelmetlenség, a tévedés, a súlyos félelem, a súlyos kellemetlenség, a kényszer, a fenyegetés, a szükséghelyzet (végszükség), a beismerés, a komoly megbánás, megjavulás, a botrány helyrehozatala, a dicséretes élet, a felbujtás, a bűnsegély, a tartásra, nevelésre szoruló hozzátartozók, a méltóság viselése, a hatáskörrel vagy hivatallal való visszaélés, a bűnismétlés (visszaesés).108 Megemlítendő: az állapotos nő pusztán amiatt, hogy gyermeket fogant, nem kerül olyan állapotba, amely képtelenné teszi értelmének használatára. A szülés, vagy az azt közvetlenül megelőző helyzet miatti állapot viszont enyhítő hatással bírhat.109 A jogos védelem a „magzatelhajtás” kapcsán (a magzat, embrió viszonyában) nem merül fel.110 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003-ban kiadott, „Az élet kultúrájáért” című bioetikai körlevele is kitér a körülményekre: az állapotos nő konfliktushelyzeteiben általában nem kerül szembe egymással az ő és a magzat (embrió) élete, hanem a születés miatt az anya helyzete szociális, morális vagy anyagi okok miatt válik igen nehézzé; óriási áldozatot jelent egy várhatóan fogyatékos gyermek születése is. Etikai alapelv, hogy egy élet léte vagy nem léte és egy élet minősége nem azonos kategória111. Ez nem az életminőség állandó javítása ellen szól, hanem attól óv, hogy az anya életminőségére történő hivatkozással gazdasági, morális vagy egzisztenciális nehézségei miatt öljenek meg egy magzatot. Ehhez persze alapvetően életbarát politikára, médiára, oktatásra-nevelésre van szükség, amely képes a család és a társadalom hosszú távú érdekeit is figyelembe venni, és így lassan „a csepp kivájja a követ” („gutta cavat lapidem”) igazsága alapján szemléletformáló hatású. Ez a családot és életet támogató, elfogadó szemlélet nem az állapotos nőre hagyja egyedül a beteg gyermek kihordásával, megszülésével és nevelésével járó terheket, vagy az anya rendezetlen életéből és kapcsolataiból származó terheket, hanem részt vállal ezekből. A tanácsadás, támogatás hatékony működése és a szemléletváltás elősegítése, ami minden társadalom számára bőven megtérül, együttesen képes a magzatot veszélyeztető beavatkozások csökkentésére.112 107 Vö. 1992. évi LXXIX. tv., 32/1992. (XII. 23.) NM r.; Eütv. 3. §/) és g) pont. HAmori, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006, 66—68, 70—87, 101—112, 136—140, 146—167, 177—196, 278—297; Tarjányi, Z., Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I, SZÍT, Budapest 2005, 88—89. 109 Uo. Hámori, A., 158. A magzat (embrió) létezése, élni „akarása” nem minősül se igazságtalannak, illetve jogtalannak, se pedig támadásnak [vö. CIC 1323k 5. sz.; Btk. 29. § (1) bek.]. Ld. CastiC III. 2. c) pont („Nem forog fenn az igazságtalan támadóval szemben alkalmazható véres önvédelem esete sem, mert ugyan ki minősíthetné az ártatlan magzatot jogtalan támadónak? A »végső szükség joga« sem áll fenn, melyre úgy hivatkoznak, hogy ez kiteljed az ártadan megölésére is.” - mert a magzat halála nem kisebb sérelem az anya halálánál; ld. Denzmger-Hünermann 3720.: „Egyformán szent, azaz sértheteden mindkettőjük élete, s elpusztításukhoz még a közhatalomnak sem lehet joga.”); EV 58. (a magzat „soha nem tekinthető támadónak, még kevésbé jogtalan támadónak”). 111 Vö. MA 14; és EDC 141. 112 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 45, vö. uo. 46. 33
