Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai d) arányos mértékben súlyos ok (ld. életveszély) fennállása.82 Jósé Mariá Sanchis L’aborto procurato: aspetti canonistici című tanulmányában83 kiemeli: a „fajnemesítő” abortuszt, melyet azért idéztek elő, hogy egy olyan kisgyermek születését elkerüljék, aki biztosan vagy valószínűleg abnormális lesz, vagy valamilyen módon sérült marad, közvetlen (egyenes szándékkal, célzatosan, azaz kívánva elkövetett) abortusznak kell értékelni;84 a terápiásnak nevezett abortusz esetében, amikor az anya életének és/vagy egészségének megőrzése a cél, általában közvetlen (egyenes szándékkal elkövetett) abortuszról van szó (pl. a rendellenes elhelyezkedésű magzatot tartalmazó méhkürt eltávolítása esetén);85 az állapotos nőből rákos daganat miatt történő méheltávolítást viszont közvetett (eshetőleges) szándékkal elkövetett abortusznak tekintik.86 82 Vö. XII. Plusz PÁPA, Discorso all'unione Medico-biologica San Luca, 1944. november 12., in Discorsi e Radiomessaggi, VI, Cittá dei Vaticano 1961, 191-192.; GS 27.; HV 14.; VS 71-83., 119.; KEK 1749-1761. „Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belőle.”; Id. XI. Plusz PÁPA, Casti conmbii kezdetű enciklika a keresztény házasságról, 1930. december 31., in AAS 22 (1930), 539-592. (CastiC), III. 2. d) pont; HV II., 8-9.; VS 72., 77-83., 90-92., 95—96.; Magyar Püspöki Kar 1956. szeptember 12-i körlevele („nem szabad bűnt cselekedni azért, hogy könnyitsünk magunkon, sem rosszat tenni, hogy jó következzék belőle.”); Denzinger-Hünermann 815., 3721. („... Nem szabad rosszat tenni, hogy jó származzék belőle.”); vö. Róm 3,8; CIC 1323k 4. sz. („a cselekedet belsőleg rossz”), 1324k 1. § 5. sz. („a büntetendő cselekmény belsőleg rossz”); 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, Lábady Tamás alkotmánybíró párhuzamos véleménye, 10. Ld. Hámori, A., Eletvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006, 141-145, 213—215, 229—230, 235, 239; Hámori, A., A magzatkorú gyermek büntetőjogi védelme az Egyház jogrendjében (magyar állami jogi összehasonlítással), in Távlatok 13 (2003/1) (59) (18-29.) 22; Hámori, A., Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar államijogi összehasonlítással), in MBSZ 8 (2002/3) (11-22.) 16., Kánonjog 4 (2002/1-2) (85-96.) 91. Vö. Boda, L„ A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcs teológia I., Szent József Kiadó, Budapest 19972, 56-57. („Aquinói Szent Tamás nyomán a hagyományos katolikus erkölcs ilyen nehéz döntési helyzetek megoldására dolgozta ki a kettős hatás elvét. Ez az elv az erkölcsi szándékkal kapcsolatos két lényeges fogalom segítségével keresi a kiutat. A kifejezetten szándékolt, direkt módon akart fogalma mellett ugyanis szerepet kap a nem kifejezetten szándékolt, indirekt módon akart fogalma is. A kettős hatás (duplex effectus) elve ma is használható. Leegyszerűsítve így fogalmazhaljuk meg: az erkölcsi állásfoglalás nehéz helyzeteiben akkor vállalhatjuk a döntés kockázatát, ha cselekedetünk tényi mivoltában (objektíve) a jóra irányul, személyes szándékunk is jó, és arányos ok is van arra, hogy döntést hozzunk, vállalva annak nem kívánatos mellékhatásait." .....senkit sem szabad direkte megölni, hogy ezzel mások életben ma radhassanak, mert így a cél szentesítené a bűnös eszközt. S ilyen esetben a »kisebb rosszat választani« elve nem alkalmazható.”); BöCKLE, F., A morálteológia alapfogalmai, A keresztény lelkiismeret és nevelése (ford. Dallos, A.) (Erkölcsteológiai Könyvtár 1., szerk. Tarjányi, Z.), Jel Kiadó, Budapest 2004, 52; Cappeixo, F. M., Summa Iuris Canonid, III, Roma 1940, 540; ClCCONE, L., „Non ucddere”, Questioni di morale della vita fisica, Milano 1984, 229-246; Creusen, J.-Wermeersch, A., Epitome Iuris Canonid, III, Brüsszel 1946, 344-345; De Paolis, Velasio, De Sanctionibus in Ecclesiae, Adnotationes, Roma 1986, 119—120. („Deliberata voluntas procurandi eiectionem foetus vivi sed non vitalis vel mortem ipsius foetus in sinu materno.”) Erdő, P., Magzatvédelem a mai egyházjogban, in Távlatok 5 (1995/3-4), 345—346; Ferencz, A., Az erkölcsi cselekvés klasszikus metodológiai szabályainak kifejeződése a bioetikai elemzésekben, in MBSZ 5 (1999/1), 23—24; Hámori, A., Az „eutanázia"fogalmi meghatározása, erkölcsi és jogi minősítése, in MBSZ 13 (2007/1), 24-32; Palazzini, P., Vita e virtú cristiane, Roma 1987, 222-225; Sardi, P., L’aborto ieri e oggi, Brescia 1975, 323-331; Soltész, J., Az erkölcsi cselekvés belső szempontjai, in Erkölcsteológiai Tanulmányok II (szerk. Taijányi, Z.), Jel Kiadó, Budapest 2003, 87—103. (101.); Somfai, B., Életet védeni — életet kioltani, in Távlatok 1 (1991/4), 28-41; Tarjányi, Z., Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I., SZÍT, Budapest 2005, 92-93; Varga, A., Az erkölcsi élet alapjai (Teológiai Kiskönyvtár IV/6), Róma 1978, 94—95; Vidal, P.—Wernz, F. X., Ius poenale Ecclesiasticum, Roma 1937, 516; Weber, H., Speciális erkölcsteológia (ford. Tuba, L), SZÍT, Budapest 2001, 130—131. 83 Ius Ecclesiae (1989/2), 663-677. 84 Vö. CastiC, in AAS 22 (1930), 564—565; DonumV II.: „.. .a behelyezett embriók közül időnként néhányat fajnemesítő, gazdasági vagy pszichológiai indokokkal feláldoznak. Az emberi lények ilyen önkényes tönkretétele (...) ellentétes az előidézett abortusszal kapcsolatban már említett elvvel/tanítással.” 85 Ld. SC Off, Resp., 1884. május 31., in ÁSS 17 (1884/1885), 556; 1889. augusztus 19., in ÁSS 22 (1889/1890), 748; 1895. július 24., in ÁSS 28 (1895/1896), 383-384; 1898. május 4., in ÁSS 30 (1897/1898), 703-704; 1902. március 5., in ÁSS 35 (1902/1903), 162; és CastiC, in AAS 22 (1930), 562-563. 28
