Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában a következők olvashatók: . a művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időbenXII. Pius kizárt minden közvetlen abortuszt, azaz minden olyan beavatkozást, mely közvetlenül arra irányul, hogy megölje a még meg nem született emberi életet, »akár cél ez a gyilkosság, akár más célhoz vezető eszköz«74.. .”75 - A Katolikus Egyház Katekizmusa megfogalmazásában: „... A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel... ”76 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „Az élet kultúrájáért’’ című, a bioetika néhány kérdéséről szóló, 2003. évi körlevelében felhívja a figyelmet az abortusz fogalmának helyes használatára: „... Az abortusz kifejezés erkölcsi értelemben helyesen csak a magzat közvetlen és szándékos elpusztítására vonatkozik (vö. KEK 2271), azaz nem minden olyan esetre, amikor a magzatot nem lehet megmenteni. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a magzat és az édesanya élete konfliktusba kerül. Ilyenkor az édesanya életének megmentése, amelynek során elkerülhetetlen és csak eltűrt következmény a magzat elpusztulása, nem nevezhető a szó erkölcsi értelmében abortusznak.”77 (a magatartás erkölcsileg elfogadható;78 ld. „duplex effectus” - „kettős hatás” elve79) 73 EV 58. 74 XII. Plusz pápa, Beszéd a Szent Lukács Orvos-biológus Társasághoz, 1944. november 12.; XII. Plusz pápa, Beszéd az Itáliai Katolikus Bábaasszonyok gyűléséhez, 1951. október 29., in AAS 43 (1951), 838. 75 EV 62. 76 KEK 2271. A „közvetlen” kifejezéshez ld. még pl. HV II., 8-9. ( .....mindenképpen téved az, aki a házasélet eg észében előforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak véli a szándékosan terméketlenné tett aktusokat, amelyek természetüknél fogva erkölcstelenek.” „Mert... sohasem szabad, még a legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék.” „Az Egyház azonban nem tekinti tilosaknak azokat a gyógymódokat, amelyek bizonyos betegségek gyógyításához szükségesek, jóllehet belőlük akadály származik a fogamzás útjában. Még akkor sem, ha ez előre látható, csak ezt a fogamzást akadályozó hatást semmiképpen ne szándékolják közvetlenül”)', Denzinger-Hünermann 3720. („ártatlan élet közvetlen elpusztítása”), 3258. /„A Szent Officium válasza Cambrai érsekének, 1889. augusztus 14. (19.) 1884. május 31-én (a május 28-i ülés alapján) a Szent Officium megerősítette a lyoni érseknek a kraniotómia korlátozott megengedését (ÁSS 17 [1884] 556): »amikor tudniillik azt elhagyják, az anya és a magzat meghal, ellenben ha azt megengedik, az anyát meg lehet menteni, mégha a magzat el is pusztul.« Ezt a választ ismétli meg a Szent Officium, amikor Cambrai érsekének ír, de hozzátesz még egy meghatározást, amely az »és (hasonlóan) bármilyen ...« szavakkal kezdődik. Vö. továbbá ÁSS 7 (1872), 285-288 460-464 516-528; AnE 2 (1894), 84-88 125-131 179-181 220-223 321-323 Kiadva: ÁSS 22 (1889/90), 748 / CollPF2 2,241, uo. 1716. A kraniotómia A katolikus iskolákban biztos meggyőződéssel nem tanítható, hogy az a sebészi beavatkozás, amelyet »kraniotómiá«-nak neveznek megengedhető lenne; ahogy ez 1884. május 28-ik napján megerősítést nyert, és (hasonlóan) bármilyen más, a magzat vagy az anya halálához közvetlenül vezető sebészeti operáció.” 77 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 44. 78 Vö. VS 78. 79 Vö. Somfai, B., Életet védeni - életet kioltani, in Távlatok 1 (1991/4), 33., 36. (.....a kettős okozat [duplex effectu s] ... elvnek az értelmében életemet csak olyan eszközzel védhetem meg, amely közvetlenül (elsősorban) az erőszakos támadás elhárítására, nem pedig a támadó életének kioltására irányul.” „E felfogás szerint a terhes anya életét is csak olyan eszközzel szabad megmenteni, amely »közvetlenül« nem veszélyezteti a magzat életét.”], 40. (2. lábjegyzet: „Az élet közvetlen és közvetett kioltása közötti különbséget a hagyomány a »kettős okozat« irányelvének segítségével állapította meg.”); Weber, H., Speciális erkölcs teológia, SZÍT, Budapest 2001, 128— 131; Boda, L., Erkölcsteológia IV., Emberré lenni vagy birtokolni? A tulajdonnal, a személyi kibontakozással és a nemiséggel kapcsolatos keresztény felelősség, SZÍT, Budapest 2001, 161. (vö. uo. 164.), és Boda, L., A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcsteológia I., Szentjózsef Kiadó, Budapest 19972, 49—51., 53-54., 56. /49.: „A tudatosság még nem jelent egyben szándékosságot is. Sok minden van magunkban is, és a világban is, amiről tudunk, de amit nem akarunk.”, 50—51.: , Jogos tehát a megkülönböztetés: »tudva és akarva« cselekedni, vagy csupán »tudva, de nem akarva«.”, 53.: „.. .a »szabad cselekvéssel« épp a tudatos és szándékos emberi tevékenységet jelöljük.”, 54.: „Igen fontos megkülönböztetés: a kifejezetten, direkte szándékolt és a nem kifejezetten, mintegy csatoltan, 26
