Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Fodor György: Jövővárás az Ószövetségben
KÖNYVSZEMLE A kötet három nagy egységre bomlik, melyek közül az első az egyházjog teológia alapjait (La théologie du droit canonique: une discipline ä part entiére, 11-53), a második az egyház jogi és teológiai jellegét (Le droit et la réalité théologique de l’Eglise, 55-143), a harmadik pedig az előzőekből leszűrhető metodológiai következtetéseket vizsgálja (Consequences méthodologique, 145—159). Szemmel láthatóan nagy hatást gyakoroltak a szerzőre John Henry Newman írásai és egyházképe (vö. Erdő, P., Le basi teologiche dei diritto canonico secondo le opere di John Henry Newman, in John Henry Newman Lover of Truth [Academic Symposium and Celebration of the first Centenary of the Death of John Henry Newman], Roma 1991. 79-96), melyeket különösen az egyház szentségi jellegének bemutatásához használt fel. Erdő Péter művének sajátja az egyházjog alapjaira való teológiai reflexió nyomán kialakult irányzatok fejlődésének a bemutatása, valamint az egyes „iskolák”, neves kánonjogászok véleményének szisztematikus, összegző áttekintése (24—50). Külön méltatást érdemel Rudolph Sohm egyházjogot támadó klasszikus probléma felvetésének kifejtése és megválaszolása. Ebben a szerző nem pusztán Adolf Hamack és Pierre Batiflol kritikáját ismerteti Sohm álláspontjával szemben, hanem a zsidóság és a keresztény egyház közötti intézménytörténeti kapcsolatok vizsgálatával rámutat az egyház, mint „új Izrael” teológiai és jogi sajátosságaira (66-80). Ki kell emelnünk a vallásszabadság kérdésének az elemzését, amellyel a szerző egy nagyon jelentős aktuális problémát érint. A gondolatmenetből nyilvánvaló, hogy a katolikus hit elfogadására lelkiismerete ellenére senkit sem szabad kényszeríteni, de a már elfogadott katolikus hithez való ragaszkodás nem fakultatív, hanem az egyház közösségén belül objektív erkölcsi kötelességet jelent (137—143). A kötet végén található visszatekintés (Récapitulation, 161—166) meggyőzően vonja le az institucionalista érvelésből a következtetést a katolikus egyház jogára vonatkozóan, önálló szakrális jogrendként értelmezve azt. Egyúttal ekkleziológiai tisztánlátással bizonyítja, hogy az élő Isten Igéje és a szentségek eredendően, és attól elválaszthatatlanul jogi jelleggel ruházzák fel az egyházat, mint Isten Újszövetségi Népét. A mű használatát több mutató is segíti: a rövidítések jegyzéke (8-9); az irodalom- jegyzék (167—191); a névmutató (193-196); és a tárgymutató (197-206). Erdő Péter bíboros francia nyelven megjelent monográfiájában normatív módon elemzi a Szentírás, a szenthagyomány, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formáinak az egyház működését, tevékenységét, és a tagjait összekapcsoló kötelékeket meghatározó alapadottságait. Az így létrehozott szintézis kristálytiszta és szisztematikus áttekintését adja az egyház tanításbeli és fegyelmi egységének, amely nemzetközi szinten erősíti az egyházjog, mint szent tudomány műveléséhez elengedhetetlenül szükséges teológiai és jogi alapok megismertetését és reflexióját. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. m FODOR GYÖRGY: Jövővárás az Ószövetségben (Simeon könyvek 7), Pápai Református Teológiai Akadémia — Pápa; L’Harmattan - Budapest 2009. pp. 179 A végső dolgokra irányuló vallásos várakozások sajátos helyet foglalnak el mind az Ó-, mind az Újszövetségben, amelynek az együttes talaján válik érthetővé számunkra az egyház eszkatológikus tanítása a halál egyetemességére, Krisztus második eljövetelére, a 246 TEOLÓGIA 2009/3-4
