Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A krisztishívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában zett klerikusi, vagy megszentelt élet intézményéhez kötődő, illetve egyéb társulásokról; egyházmegyei, országos, vagy nemzetközi társulásokról. A hivatalos társulások az illetékes egyházi hatóság alapításával, vagy utólagos, hivatalos rangra történő emelésével jönnek létre (CIC 301. kán.) és alapvető tulajdonságuk, hogy tevékenységüket az egyház nevében végzik. Ahhoz azonban, hogy nevükben a „katolikus” jelzőt használhassák, szükségük van az arra illetékes egyházi hatóság egyedi beleegyezésére. A magántársulások alapítása a hatályos Egyházi Törvénykönyv előírásai alapján, a krisztushívők által történik.15 Ennek ellenére minden egyházi társulás felett - legyen az hivatalos vagy magán - felügyeletet gyakorol az illetékes egyházi hatóság, hiszen tevékenységüket éppen az egyház valamely céljának megvalósítása érdekében végzik. Ez a felügyelet az egyházmegye területén, a megyéspüspök részéről fennáll, nemcsak az egyházmegyei, de az országos és a Szentszék által alapított társulások tekintetében is, amint arról a 305. kán. 2. § szól. A hivatalos társulások ugyanakkor jogi személyiséggel is rendelkeznek a katolikus egyházban, míg a magántársulások képviselőjük útján kezdeményezhetik az illetékes egyházi hatóságnál a jogi személyiség elnyerését. Az egyházjog alapján álló jogi személyiség nem feltétlenül vált ki az adott ország magánjogában is egyúttal jogi személyiséget. Magyarországon azonban az 1990. évi IV. tv. 13. § (3) alapján, az egyházilag jogi személynek minősülő társulások az illetékes állami hatóságnak történő hivatalos bejelentéssel és bírósági nyilvántartásba vétellel állami jogi személyiséget is nyernek.16 Az úgynevezett klerikusi társulásokról a hatályos Egyházi Törvénykönyv a 302. kánonban rendelkezik, melyeknek sajátos jellemvonása, hogy klerikusok vezetése alatt állnak, és a szent rendből fakadó kötelességek teljesítése jelenti az elsődleges céljukat. A klerikusi jellegből logikusan következik, hogy az ilyen típusú társulások és a bennük tagsággal rendelkező, illetve aktívan tevékenykedő felszentelt szolgálattevők, rászorulnak mind a társulás jellege (vö. egyházmegyei, országos, nemzetközi) szerinti illetékes egyházi hatóság elismerésére, mind az egyes klerikusok inkardinációja szerinti ordinárius hozzájárulására. A megszentelt élet intézményeihez vagy az apostoli élet társaságaihoz kötődő társulások létrehozásához, szükséges az intézmény saját joga szerint illetékes hatóság (pl. nagyobb elöljáró, legfőbb elöljáró) engedélye. Természetesen, számos esetben maga az adott intézmény felsőbb hatósága alapítja a közösség lelkiségéhez kötődő, szemlélődő, vagy apostoli életük teljesítését segítő társulásokat, melyre a hagyományos példa az ún. világi harmadrendek létesítése. Az eddigieken túl - a tagok életállapota és a társulás célja alapján — léteznek egyéb egyházi társulások, melyek állhatnak teljes egészében laikusokból; lehetnek ún. „vegyes” társulások, mivel tagjaik között mind a laikusokat, mind a klerikusokat, és esetleg a megszentelt élet intézményeihez tartozó személyeket is megtaláljuk; valamint tisztán klerikusokból, akiknek társulása nem a 302. kánonban meghatározott céllal és tartalommal működik.17 A társulások engedélyezett működési területe szempontjából megkülönböztetünk egyházmegyei, országos, és nemzetközi társulásokat. A működési terület kiteijedése szels A hivatalos és magántársulásokra vonatkozó egyházfegyelem módosulásához vö. Bonnet, P. A., La distinzione trapubblico e privato in ambito associazionistico e il problema della riqualijkazione déllé associazioni costituite anteriormente al codice del 1983, in Periodica 92 (2003), 533-588. 16 Schanda, B., Magyar állami egyházjog ((Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003, 88-89; vö. SzuROMl, Sz. A., A kegyes alapítványok léte és jogi személyisége, in Jogtörténeti szemle 4 (2004), 16-20, különösen 18. 17 Martínez Sistach, L., Associations of Christ’s Faithful, 35. 224 TEOLÓGIA 2009/3-4
