Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
I SZUROMI SZABOLCS ANZELM A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában* 1. A KRISZTUSHÍVŐK TÁRSULÁSAIRÓL ÁLTALÁBAN „Az egyházban vannak olyan, a megszentelt élet intézményeitől és az apostoli élet társaságaitól különböző társulások, amelyekben a krisztushívők, akár klerikusok, akár világiak, akár klerikusok és világiak együtt közös tevékenységgel igyekeznek a tökéletesebb életre vagy a nyilvános istentisztelet, illetve a keresztény tanítás előmozdítására vagy más apostoli tevékenységre, tudniillik az evangélium hirdetésére, a vallásosság vagy a segítő szeretet gyakorlására és a világ keresztény szellemmel való átitatására.”1 Ez a tömör meghatározás a nyitó kánonja a hatályos Egyházi Törvénykönyv krisztushívők társulásaival kapcsolatos fejezetének, amelyben a jogalkotó világosan elhatárolja a társulásokat, a szintén lelki és egyházi célra szerveződő megszentelt élet formáitól2, pontosan felsorolva azokat a célokat, amelyek alapján az egyházon belül — annak céljához kapcsolódó — társulatok hozhatók létre.3 Az ilyen formában megalapított társulatok szerveződése külsőleg kötődik az összes krisztushívők kötelességei és jogai körébe tartozó egyesülési és gyülekezési joghoz (CIC 215. kán.)4, tartalmilag pedig mind az állapotuknak megfelelő szent életre való törekvéshez (CIC 210. kán.)5, az örömhír teijedésén és a lelkek üdvösségének előmozdításán történő fáradozáshoz (CIC 211. kán.)6, mind a társadalmi igazságosság szolgálatához.7 Ahhoz tehát, hogy egyházi társulásról beszéljünk, elengedhetetlen a katolikus egyház hatályos jogában rögzített jogi keret, tartalmi szempontból pedig, a jogalkotó által meghatározott célok valamelyikének a megléte. A régi jogban a társulásokat egyházi egyesületnek nevezték. Ezek közül kiemelkedtek a temetkezési egyesületek, a rózsafuzér társulatok, a Mária-kongregációk, a Jézus Szíve társulatok, vagy éppen az oltáregyesületek. Míg temetkezési egyesületek az ókeresztény kortól léteztek8, addig a rózsafüzér társulatok Magyarországon a XV. század legvége és * Elhangzott az Örökimádás-templom Oltáregyesülete alapításának 150. évfordulója alkalmából rendezett konferencia keretében (Budapest, 2009. szeptember 4.). A tanulmányt az OTKA K 73574 kutatási programja támogatta. 1 CIC 298. kán. 1. §. 2 Andrés Gutiérrez, D. J., Las formas de vida consagrada. Comentario teológico-juridico al Código de Derecho Caninico, Madrid-Roma 2005, 28-32. 3 Beyer, J., La vita associativa nella Chiesa, in Quademí di diritto ecclesiale 3 (1990), 308—312. 4 Vő. CCEO Can. 18. sVö. CCEO Can. 13. 6 Vö. CCEO Can. 14. 1 Erdő, P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005^, 213—220. 8 Szuromi, Sz. A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII—XIII. században (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002. 19. 222 TEOLÓGIA 2009/3-4 • XUII (2009) 222-229
