Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai
ROKAY ZOLTÁN Scheming vallásfilozófiájának főbb állomásai mét, azonban a filozófia barátai, a „természetesen beavatottak”, ugyanolyan módon, ahogyan a vallás óvakodik attól, hogy az érzékivel összekeveredjen, örök szövetségre lép a vallással.40 3. 5. 1809: „Freiheit-Schrift” (Filozófiai vizsgálódások az emberi szabadság lényegéről és az azzal kapcsolatos tárgyakról) 1806-ban Schelling meghívást kapott Münchenbe. Mivel akkoriban Münchennek nem volt egyeteme, az ottani academia vezetését bízták rá. Erre a korszakra esik a „Freiheit írás és Schelling első feleségének, Carolinének halála, aki elvált előbbi férjétől, A. W. Schlegeltől. A filozófiatörténetek szerint ez a két tényező meghatározta Schelling további életét, tevékenységét és gondolkodását. Ebben az írásban Schelling Isten felől közelíti meg a szabadság és a rossz eredetének kérdését. Elhatárolja magát Spinoza determinizmusától. Ez csak akkor lehetséges, ha elfogadjuk, hogy a dolgok „Isten önmagakinyilatkoztatásai”.41 42 A szabadság és az előrelátás, „predestináció” és Isten mindentudásának hagyományos kérdését Schelling azzal igyekszik feloldani, hogy „ami szabad és amennyiben szabad Istenben van, ami pedig nem szabad és amennyiben nem szabad, Istenen kívül van.”41 A szabadság az ő „reális és eleven fogalmában a jóra és a rosszra való képességet jelenti. ”43 Schelling elveti Szt. Ágoston rossz-meghatározását, mint „privatió”-t, és a rossz eredetét Istenben, mint mindennek eredetében keresi. Ennek az oka azonban nem lehet maga Isten. Ezért Schelling különbséget tesz Isten természete és Isten egzisztenciája között. A természet Istenben egy tőle elválaszthatatlan, de tőle mégis különböző.44 Ebből lép elő Isten egzisztenciája, nem időbeli, hanem öröktől való történésként, mint „a sötétségből a világosságra való születés.”45 Mivel pedig minden véges dolog Istenből származik, mindegyik magában kell hogy hordja az ok (Grund) és a lét (egzisztencia), a sötétség és a világosság kettősségét.46 „A kettősség, amely Istenben elválaszthatatlan, az emberben elválasztható kell, hogy legyen — és ez a jó és a rossz lehetősége.”47 A rossz valóságának az oka egyedül az ember szabad akaratában van, a rossz lehetősége viszont visszavezethető Istenre, noha nem arra, ami maga isten, hanem egzisztenciájának okára („alapjára” = Grund) a természetre Istenben. így jut el Schelling magának Istennek a kérdéséhez. A kérdés megfogalmazásának hátterében identitás-filozófiája áll, de már egyértelműen egy személyes Isten irányába mutat. Isten mint a reális és ideális princípium, a természet és az egziszetncia principiu- mának egysége jelenik meg, mint a „legfelsőbb személyiség”, „a Szellem a szó eminens és abszolút értelmében.”48 Ezt az élő személyiséget szabadság illeti meg. Schelling itt megkülönbözteti a két princípiumot Istenben: mindkettő dinamikus erő, akarat, az „Ok 40 Uo. 91. 41 Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit. Schellings Werke (Schröter kiadása, 1958), VII. 347. 42 Uo. 43 Uo. 357. 44 Vö. uo. 358. 45 Vö. 360. 46 Uo. 359k. 47 Uo. 364. 48 Uo. 395. 218 TEOLÓGIA 2009/3-4
