Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Perendy László: A páli iratok recepciója a korai apologetikában
A páli iratok recepciója a korai apologetikában ■ PERENDY LÁSZLÓ páli iratok esetében mindketten felhasználják a Rómaiaknak írt levelet, a Korintusiaknak írt leveleket, a Galatáknak, az Efezusiaknak, a Filippieknek, a Kolosszeieknek és a Zsidóknak írt levelet. Megfigyelhető továbbá, hogy Theodotosz kissé többet foglakozik a szavak és szentírási helyek explicit exegézisével. Vele szemben Tatianosz módszere az Igazság Evangéliuma szerzőjének (Valentinosz?) módszerére emlékeztet, vagyis ő inkább az új- szövetségi nyelvezetet szövi bele értekezésébe, de nem törekszik szó szerinti idézetek alkalmazására.13 Molly Whittaker szövegkiadásában a következő statisztikát hozza: 6 (2) hivatkozás a Rómaiaknak írt levélre, 3 (1) a Korintusiaknak írt I. levélre, 2 a Korintusiaknak írt II. levélre, 1 (1) a Galatáknak írt levélre, 4 az Efezusiaknak írt levélre, 3 a Kolosszeieknek írt levélre, 1 a Tesszalonikaiaknak írt I. levélre, 1 (1) a Titusznak írt levélre, 3 (3) a Zsidókhoz írt levélre. A zárójelben levő számok a biztos utalásokat jelentik. Ezek az utalások mintegy a felét teszik ki az összes szentírási hivatkozásnak. Ezt a számot Whittaker meglepően kevésnek tartja, figyelembe véve, hogy Tatianosz a Szentírás olvasásának tulajdonítja megtérését.14 Athénagorasznál is találunk utalásokat Pálra, azonban Dassmann szerint aligha beszélhetünk irodalmi függésről vagy egyértelmű idézetekről. A Kérvény a keresztények ügyében című mű utolsó mondata („Az a mi ügyünk is, hogy nyugalomban és békében élhessünk, s készséges lélekkel teljesíthessük az összes parancsot.”) az lTim 2,2-ből vett idézetnek tűnik. Valójában azonban nem teljes az egyezés. Pál levelében ezt olvassuk: ivoc rjpepov Kai íjoúxiov ßiov SiáycogEV. Az Athénagorasznak tulajdonított másik műben, A halottak feltámadásáról 18. fejezetében ezt olvassuk: „... így világos mindenki előtt, mi van hátra az apostol szavai szerint: ennek a romlandó és felbomló testnek fel kell öltenie a halhatatlanságot (lKor 15,53), hogy amikor a holtak a feltámadás által ismét életre kelnek és a szétváltak és teljesen felbomlottak egyesülnek, elnyeljék testben elkövetett cselekedeteik viszonzását, akár jót, akár rosszat tettek (2Kor 5,10).15 Dassmann megfigyelése szerint Theophilosz esetében az eddigiekhez képest az a legszembetűnőbb jelenség, hogy ő már idézi és „isteni szóként” (ó 0etO£ Xóyoc,) említi a páli leveleket.16 Már Harnack felvetette azt a kérdést, hogy Theophilosz a Szentírás részének tekintette-e Szent Pál leveleit.17 Grant több érvvel is bizonyítja, hogy Harnack véleményétől eltérően Theophilosz isteni igének (OeToc; Xóyof), vagyis a prófétáknak adott kinyilatkoztatáshoz hasonló értékűnek tekintette a páli levelekben foglaltakat.18 Az állammal kapcsolatban - Athénagoraszhoz hasonlóan - ő is az lTim 2,1-2-re hivatkozik („Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.”). Az Autolükoszhoz III, 14-ben ezt olvassuk: „Aztán azt is elrendeli az isteni szó, hogy vessük alá magunkat a hatalmaknak meg uralkodóknak, és imádkozzunk értük, hogy »békés, nyugodt életet élhessünk«.” A következő mondatban egyértelmű az utalás a Róm 13,7—8-ra, még ha nem is szó szerinti idézet: 13 Uo. 305-306. 14 Tatian: Oratio ad Graecos and Fragments (ford. Whittaker, M.), Oxford 1982, XVII—XVIII. 15 Dassmann, i. m., 250-251. 16 Theophilosz exegetikai módszereivel kapcsolatban lásd: Perendy, L., Antiokhiai Szent Theophilosz mint dogmatikus és exegéta, in Porta patet. A 60 éves Török József köszöntése (szerk. Perendy, L.), Budapest 2007, 162—177, továbbá: Uő., Az egyházatyák szentírás-magyarázata, in Teológia 42 (2008/1-2), 34—39. 17 Harnack, A. von, Theophilus von Antiochia und das Neue Testament, in Zeitschrift der Kirchengeschichte 11 (1889-90), 1-21. 18 Grant, R. M., The Bible of Theophilus of Antioch, in Journal of Biblical Literature 66 (1947) 173—196, 183—184. TEOLÓGIA 2009/3-4 191
