Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
MEDGYESSY LÁSZLÓ Jézus és a pénz nál33: a tornyot építő ember egy részletes költségvetéssel kezdi munkáját, ahol minden kiadást összevet a rendelkezésére álló forrásokkal, és kiszámolja, hogy telik e mindenre a befejezésig. Tisztában van azzal, hogy egy be nem fejezett építkezés anyagilag, erkölcsileg tönkreteheti. Jó tudnunk, hogy korunk pénzügyi szakértői ugyan azt ajánlják az adósságban fuldoklóknak, mint Jézus: legyen egy költségvetése mindenkinek, mielőtt építkezni kezd, kocsit vesz vagy nyaralni indul. Ugyancsak tudta azokat a szabályokat, amelyek a pénz kezelésére, elköltésére, megőrzésére, sőt szaporítására vonatkoznak. A félénk szolgától, aki nem mert gazdálkodni a rábízott talentummal, ura az egyszerű és biztonságos befektetés ismeretét kérte számon: „Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.”34 Erre, a pénzzel kapcsolatos ismeretre utalt Jézus a hamis sáfár példázatában35, ami nélkül bizonyos élethelyzetekben, nem lehet „okosan”36 cselekedni, majd arra figyelmeztette hallgatóit, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál”37. Jézus használta az intertestamentumi korban megjelent mammon (papovoc^ = vagyon) szót a példázataiban. Az emberi szív végső bizalmáról tanítva a Mester kijelentette: nem lehet két úrnak, Istennek és a mammonnak szolgálni. Mindenekfelett egyedül Isten az, akiben bízhatunk. A Jézust követő számára ez egy kikerülhetetlen választás. De az Istent szolgáló döntés nem jelenti a mammon teljes elvetését, hanem annak okos kezelését. A hamis sáfár dicséretet kapott a mammon bölcs használatáért: jót tett vele másoknak és ezzel magán is segített. Erre buzdít Jézus a példázat végén: „Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.”38 Említettük, hogy Jézus az evangéliumokban, a hitvallások fogalmazásában mint „valóságos” ember és „valóságos” Isten jelent meg. A pénzügyekben való jártasságára mutat ember volta, de isteni hatalmát láthatjuk abban, hogy újraértelmezte az ősi törvényt, hogy egy izraelita csak idegenektől kérhet kamatot, de egy másik izraelitától (felebarátjától) nem.39 Ezt a tiltást kiteijesztette az idegenekre, sőt az ellenségre is: „Mindenkinek, aki kér tőled, adj [...] Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? [...] Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? [...] Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok.”40 Tanulságos megvizsgálni Zakeus megtérését és annak következményeit. Míg Máté alacsony vámszedői rangban dolgozott Kafamaumban, Zakeus adó- és vámszedő főnökként élt a gazdag Jerikóban. Mint birodalmi alkalmazott, felelős volt az évi adók és a vámok beszedéséért. Mivel Rómát kiszolgálta, és hatalmas vagyonát csalással növelte, 33 Vö. Lk 14,28-30: „Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” 34 Mt 25,27. 35 Lk 16,1—12: A hűtlen intéző. 36 Vö. Lk 16,8: „Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el.” 37 Lk 16,8. 38 Lk 16,9. 39 Vö. MTörv 23,20—21: „Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni. Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd.” 40 Lk 6,30-35. 184 TEOLÓGIA 2009/3-4
