Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
MEDGYESSY LÁSZLÓ Jézus és a pénz Egy alkalommal Jézus teljesen egyedül maradt Jákob kútjánál, „tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek”20. A szegényeknek adott „valami” pedig komoly összeget jelenthetett. Erre utal Jézus betániai megkenetésének Márk variánsa, amikor az asszony ajándékba hozott drága nár- dus olajat a Mester fejére öntötte, a tanítványok háborogtak: „Némelyek bosszankodtak magukban: »Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.« És szemrehányást tettek az asszonynak.”21 Abban a korban ennyi pénz egy munkásnak vagy katonának évi jövedelmet jelentett. Ez már nem alamizsna lett volna, hanem komoly segély, amelyet nyilvánvalóan gyakran osztottak. Jelzésértékű az is, hogy ismerték az ilyen kenet piaci értékét, és nem akarták e nagy összeg egy részét saját szükségükre visszatartani. Hasonló, költséges ajándékot említ Lukács, amikor „a Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak”22 a sírban fekvő Jézus számára. (Ezekre természetesen nem volt szükség.) A betániai történet két alapvető kérdésre is válaszol. Az egyik az, hogy a Mester hogyan látta tanítványai szociális helyzetét? Jézus így védte a keneted hozó asszonyt: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.”23 Mesterük mércéje szerint a tanítványok nem nélkülöztek, sőt segíteni tudták a szegényeket bármikor — ha úgy akarták. Terhes fizikai munkától és anyagi gondoktól szabadon, éveken keresztül (mint a mai teológus diákok) csak tanultak, készültek az Isten üdvtervében való részvételre. A másik kérdés, amelyre ebben az epizódban a választ keresheljük, ez: Jézus valóban minden követőjétől azt váija, hogy földi javait azonnal ossza szét a szegények között24, mert másképp nem jut be a mennyek országába? De lehetséges, hogy Jézus kijelentése a vagyon elosztásáról csak bizonyos egyének (pl. a gazdag ember) bizonyos élethelyzeteiben kötelező érvényű? Vizsgáljuk meg a történetben rejlő válaszokat kérdéseinkre. 1. Mivel a szegények (a társadalom elesettjei, betegek, öregek, a bajba kerültek stb.) mindig velünk lesznek, nekik nem egyszeri, hanem folyamatos segítség kell. Ezért a pénz alamizsnaként való azonnali szétosztása nem oldja meg a szegénységet. 2. A gazdagság akkor elfogadott, akkor igazolt jézus előtt, ha annak sáfára a vagyon nagyságának arányával hálás szívvel tesz jót a szükségben lévőkkel. „Jót tett” vele az asz- szony is, amikor a drága olajat fejére öntötte. 3. Jézus a szegények felé való folyamatos „jót tevésre” utasította az apostolokat, akik szerinte olyan anyagi helyzetben voltak, hogy akkor segíthették őket, amikor akarták. Mit őriztek meg az evangéliumok a tanítványok vagyoni helyzetéről? Sokat mond reagálásuk az egyik tanításra: „Jézus erre körülnézett és tanítványaihoz fordult: »Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!« A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: »Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába! Köny- nyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.« Ezek 20 Jn 4,8. 21 Mk 14,4-5. 22 Lk 23,56. 21 Mk 14,6-7. 24 Vő. Lk 12,33: „Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.” 182 TEOLÓGIA 2009/3-4
