Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
Jézus és a pénz m MEDGYESSY LÁSZLÓ 21,12: „Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak- vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.” 22, 17—22: adófizetés Rómának. 23.16— 17: ,Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi. Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?” 24,46—47: „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli.” 25,27: „Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.” 26,6—9: „Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: »Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.«” 26,14—15: „Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: »Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?« Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 28.12— 13: Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik: »Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták.«” Márk evangéliumának 16 fejezetében 20 helyen találunk utalásokat témánkra. Ebből 12 közvetlen jézusi mondás. I, II, I, 29: „A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.” 2,15: „Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál.” 4.24— 25: „Azután így szólt: »Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.«” 5.25— 26: „Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott... ” 6,8: „Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben.” 6,37: „Azok ezt felelték: »Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?«” 7,11—12: „Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért.” 8,36: „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?” 10.17— 22: A gazdag ifjú 10,29—30: „Jézus így válaszolt: »[...] mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap...«” II, 15: „Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.” 12,1—12: A gyilkos szőlőművesek 12.13— 17: Az adópénz TEOLÓGIA 2009/3-4 177
