Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete
Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete BOLBERITZ PÁL csak a fokozás (excessum) és az „elmozdítás’’ (remotio)15 útján, amit úgy kell érteni, hogy Istenről a végtelenségig felfokozva állíthatjuk a teremtményi tökéletességeket, és ugyanakkor megfosztjuk őt mindazon tulajdonságoktól, amelyek a teremtett világban tökéletlenség formájában jelennek meg. Az előbbi nézet abban a feltételezésben van megalapozva, mely az emberi értelem aktív tevékenységét hangsúlyozza. Amennyiben ugyanis az emberi értelem pusztán passzív befogadó jellegére tekintünk, és a „conversio ad phantasma” folyamatának összefüggésében azt valljuk, hogy fogalmaink csupán szenvedőleges okság által jönnek létre a tudatban, akkor ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a természetes ésszel való istenismeret nem lehetséges. Ám az értelem aktív ereje alkalmassá teszi az elmét arra, hogy föhsmeije a viszonyt (relatio) az anyagtalan és az anyagi természetű, érzékelhető létezők között. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az érzéki megismerés nem lehet teljes összefüggésben oka az értelmi megismerésnek, hanem inkább azt kell hangsúlyoznunk, hogy az érzéki megismerés a szellemi megismerés „anyagi oka” (causa materialis) és hordozója. A képzetet a „cselekvő értelem” teszi érthetővé (intelligibile) az elvonatkoztatás által. Amennyiben az érzéki megismerés nem teljes és tökéletes oka az értelmi megismerésnek, „akkor nem kell csodálkozni azon, hogy túlhatol az érzéki megismerés határain”.16 Az emberi szellem - ami a testtel szubsztanciális egységben van — megismerésének természetes és sajátos tárgya az anyagi dolgok lényege. Épp e lényegek ismerete által képes az elme eljutni a „láthatatlan dolgok’’ ismeretéhez - tanítja Aquinói Tamás. Ám ezen anyagtalan tárgyakat csak a „megfosztás útján” (per remotionem) vagyunk képesek megismerni, vagyis úgy, hogy tagadjuk felőlük az érzékelhető tárgyakra jellemző sajátos vonásokat és csak analóg (hasonlósági értelemben vett) kijelentéseket teszünk róluk. „Mindenestül” azonban mégsem vagyunk képesek megismerni az anyagtalan létezőket, jóllehet az aktív értelem ereje folytán, létezésüket és lényegüket felismerhetjük. 15 STh. I. 84,7 ad 3. 16 STh. I. 84,6 „in corpore” és ad 3. 17
