Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete
1959 - a katolikus ökumenizmus kezdete KRÁNITZ MIHÁLY A párbeszédnek transzcendens forrása van, mivel eredetét Isten és az ember közötti dialógusból meríti, mely az egyház evangelizáló és misszionáló tevékenységében folytatódik a világban. Az egyház párbeszédpartnerei maguk az emberek, beleértve az ateistákat is, de természetesen legfőképpen a többi keresztényt és a más vallások tagjait is. Ma számos vatikáni pápai tanács foglalkozik azzal, hogy felvegye a párbeszédet ezekkel a csoportokkal. A párbeszéd azonban nem csak missziós módszer. Ez magának az evangelizációs küldetésnek a lelke, melyet az egyház soha nem felejthet el. „Nem azért misszionálunk, hogy az igazság győzelmét elégük — írta Henri de Lubac -, hanem hogy arról tanúságot tegyünk.”44 6. AZ ÖKUMENIKUS NYITÁS ELSŐ LÉPÉSEI Az első és a legmegragadhatóbb eredménye XXIII. János bejelentésének az Egységtitkárság felállítása volt, melynek vezetésére Augustin Bea bíborost (1881-1968) kérte fel. Már a bíborosi kinevezés is váratlanul érte XII. Piusz pápa régi gyóntatóját, s még inkább a meglepetés erejével hatott, hogy 1960-tól a pápától elnyerte az újonnan felállított titkárság vezetését. A pápa személyes naplójában található a megjegyzés 1960. március 13-ánál: „Stamattina ricevetti qui, in privatis, il cardinale Bea, a cui affidai l’incarico di preparare, come capo da me nominato, una commissione »pro unione Christianorum promovenda«.”45 Az Egységtitkárság ilyen gyors felállítása és a titkárság kinevezése egyfelől az ügy súlyát, másfelől pedig a pápa és Bea bíboros közötti rendkívül erős és bizalmas kapcsolatot tárja fel. Először bizottságként kívánták megjelölni az új szervezetet, de a pápa fogalmazott úgy, hogy inkább „titkárság” legyen: „A bizottságoknak megvan a maguk hagyománya. Az új egységet titkárságnak nevezzük, hogy így ne legyetek bármiféle hagyományhoz kötve, és szabadabbak legyetek.”46 Az elnök nevét csak másnap tették nyilvánossá, a bizottság és a titkárság vezetőinek a nevét pedig június 29-én, Szent Péter és Pál ünnepén. Az Egységtitkárság általános titkára a holland Johannes Willebrands (1909-2006) lett. 44 Lubac, H. de, Paradoxes, Seuil, Paris 1959, 48. 45 Vö. Schmidt, S., Agostino Bea. Cardinale dell’ ecumenismo e del dialogo, San Paolo, CiniseUo Balsamo, 1996, 82. A hetvenkilenc éves német jezsuita bibliakutató volt az Egységtitkárság első főtitkára. Az új szervezethez tizenkét püspök, tizenöt, a felekezeti és egyháztörténelemben járatos professzor szerepelt mintegy tizenhat nemzetből. Augustin Bea és Johannes Willebrands mellett Németországból a tanácsban helyett kapott többek között Lorenz Jäger érsek, Hermann Volk püspök, Josef Höfer prelátus; Franciaországból Charles Boyer érsek, Emile- Joseph-Marie de Smedt püspök. Az ökumenikus szakértők között volt mégjéröme Hamer domonkos, Le Saul- choir igazgatója, Gustave Thils leuveni professzor, Pierre Dumont bencés, a chevtogne-i apátságból, valamint Willebrands munkatársa, Frans Thijssen, és az Egyesült Államokban élő francia George Tavard. Svájci területről ide tartozott Francois Charriére Lausanne, Genf és Fribourg püspöke, és a churi fundamentálteológus, Johannes Feiner. Majd a zsinati viták során ehhez a körhöz kapcsolódik Jean Carmel Heenan Liverpoolból; Johannes M. Oesterreicher, az egyesült államokbeli Seton-Hall-University Zsidó-keresztény Tanulmányok Intézetének az igazgatója, valamint a zsidóságból megtért Gregory Baum Torontóból. A helyettes titkárok között szerepel a Korzikáról származó Jean-Fran^ois Arrighi (1918-1998) és Pierre Duprey (1922-2007), a keleti egyházak jó ismerője Jeruzsálemből, 1983-ig az Egységtitkárság későbbi titkára. 46 Vö. Schmidt, 82. A zsinati előkészítő bizottságokról és titkárságokról az 1960. június 5-én, pünkösd napján közzétett Superno Dei nutu motu proprio számolt be. TEOLÓGIA 2009/3-4 163
