Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Gánóczy Sándor: Kálvin és Mária
Kálvin és Mária GÁNÓCZY SÁNDOR zolja azt, hogy ő az „Úr szolgálóleánya”. Csekélysége annyiban rejt nagyságot, ameny- nyiben az Istenbe vetett, szeretetben tevékeny hit élő példaképe.10 Ha már Luther a Zsinathoz vezetett bennünket, maradjunk még egy kissé a Zsinatnál. Itt is, ott is felmerül a kérdés: Hogy lehet Máriának az üdvösség művében való részvételéről helyesen beszélni? A Lumen gentium ezt a választ adja: „Ahogy Krisztus papságában különböző módon részesülnek a (felszentelt) papok és a hívő nép [...], úgy az Üdvözítő közvetítőségének egyedüli mivolta sem zárja ki azt, hogy teremtmények különböző módon részt kapjanak ama egyedüli forrásból és együttműködjenek vele [...] Az Egyház Mária ilyen alárendelt tevékenységét habozás nélkül vallja.”11 Ez a zsinati kijelentés hasonló Lutheréhez, de talán még világosabban fejezi ki a lényeges különbséget Krisztus és Mária tevékenysége között. Ami a Magnificat társadalmi, sőt politikai távlatát illeti, az a mai bibliai kutatás szintjén tudott dolog. De Luther kommentálja minden látszat szerint úgyszólván forradalmi jelleget ad neki. Arról beszél, hogy Mária olyan jövőt hirdet meg embertársainak, amelyben „az elnyomottak előretörnek”, illetve „felkelnek”, németül: „kommen empor”, mindezt „zajtalanul, hiszen Isten ereje lakik bennük”12. Ami a názáreti Szűz „zaj- talanságát” illeti, annak a reformátor úgy ad kifejezést, hogy háziasszonyi munkáját említi meg: „főz, mosogat, takarít”13. Ha mármost Kálvin mariológiáját tesszük vizsgálat tárgyává, ott a nő emancipációjának egy másik lényeges összetevőjével találkozunk. Genf francia reformátora az „angyali üdvözletét” Mária tanításra való képességével és készségével kapcsolja össze. Az angyal révén Istentől kért áldozat igenlése és elfogadása nem foglalja el tudatában az egész helyet. Az átgondolásnak, a reflexiónak is van tere. Sőt az arra alapozott tanításnak is. Mária - írja Kálvin - „egész tekintélyével” fejti ki, hogy „Isten Fia felvette a mi testi létünket” és „testvérünkké lett”. Az apostolok nem ilyen módon lettek-e szintén iskolázva? Úgy, hogy tanultak Máriától? Mindenesetre nem zavarta őket, hogy ez a tanítás „csupán egy nő ajkáról jött”14, egy valóságos teológusnő szájából. Ez megfelel a szent- íráskutatás mai állásának, amely szerint Jézus szakított az akkori rabbik szabályával és női tanítványokat is gyűjtött maga köré, asszonyokat, akik nemcsak a csoport étkezéseiért és testi jólétéért voltak felelősek, hanem a Tóra értelmezésében és az azzal kapcsolatos eszmecserékben, vitákban is részt vehettek.15 Kálvin János humanista volt, s ugyanakkor a jogtudományok művelője is. Szellemi felkészültsége lehetővé tette, hogy előkelő és művelt hölgyekkel legyen levelező kapcsolatban. Itt meglepő figyelmességről tesz tanúságot olyan, látszólag a teológiától távol eső kérdések iránt is, mint például a nő elképzelhető vagy elképzelhetetlen boldogsága. Elgondolkozik arról, hogy milyen jellegű lehetett Mária és József házastársi viszonya. Úgy tűnik neki, hogy boldogok lehettek, és nagyon is rendhagyó helyzetüket egyetértésben dolgozták fel. Hiszen sok apró jelet adtak az egymás iránti gyengédségnek, figyelmességnek, bizalomnak. Úgyszólván a bízó hitet — amelyet később Ágoston „fides coniugalis”- nak hitvestársi hitnek fog nevezni — kölcsönös gyakorlat tárgyává is tették. Ez tette Kálvin szerint lehetővé, hogyjózsef a Mária megmagyarázhatatlan várandóssága miatt fenyegeLG 61. 11 LG 62/2k. 12 Magn. 83. 13 Uo. 106. 14 Calvini Opera 46,63, VI. Beszéd az evangélium-harmóniáról. 15 Vö. Gnilka, Jesus von Nazareth, Freiburg 1990, 184-186. TEOLÓGIA 2009/3-4 149
