Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Riport dr. Tarjányi Bélával
INTERJÚ Legkisebbként a pap nagybácsi, az apáca nagynénék, a kispap báty és az otthoni hangulat hatására megvívtam önmagámmal a harcot, és meghoztam a döntést, hogy pap leszek. így indult a hivatásom - a Gondviselés megadta, hogy a családi háttér és a bátyám példája támogasson a döntésemben. Pont akkor jelentkeztem, amikor a budapesti szemináriumot éppen szétverték. Grősz érsek úr úgy döntött, hogy jöjjek Pestre, mert a gimnáziumban jó tanuló voltam, bár én a bátyám miatt szerettem volna Egerbe kerülni. Ám a püspök atyák fel akarták tölteni a Központit, mi voltunk az első teljes évfolyam. így kezdődött meg a tudományos irányulásom. Az igazság az, hogy papként szívesen mentem volna szerzetesnek, de nem lehetett. Viszont a lelkipásztori munkához nem éreztem olyan nagy ügyességet önmagámban abban a két évben, amíg káplán voltam. Szívesen végeztem a szolgálatot, de én igazából — ha nem pap lettem volna — tanár szerettem volna lenni. Budapesten a hatodév végén ledoktoráltam. A néhány évvel korábban újraindult római Pápai Magyar Intézetnek hallgatókra volt szüksége, így engem, az akkor egy éve doktorált fiatal papot is kiküldtek. Sok tudósnál azt látjuk, hogy pályája során nem egyszer kanyarokon, vargabetűkön keresztül érkezik el ahhoz a témához, amely aztán majd tulajdonképpeni szakterülete lesz. Professzor úr esetében ez nem így volt. Ha megnézzük pályáját, azt látjuk, hogy tulajdonképpen a doktori disszertációjától (amelyet Szörényi Andornál írt Az Emberfia teológiája az Újszövetségben címmel) mai feladataiig egyenes, igen céltudatos út vezet. Mi magyarázza a Szentírás, az Újszövetség melletti döntését? Voltak tanárai, akik ebben irányították? Esetleg személyes motivációból fakadt ez az elhatározás? Érdekes kérdés. El kell mondanom, hogy ennek volt előzménye. A gimnáziumban nagyon szerettem a matematikát. A legjobb matematikus voltam az osztályban, matematika szakra is jelentkeztem, amikor még nem döntöttem, pap leszek-e vagy egyetemre megyek. Végül a szemináriumba jöttem, s az egyik antikváriumban megtaláltam egy matematikakönyvet, mondván, hogy majd megtanulom - végül ki sem nyitottam. Amikor a Hittudományi Akadémiára beiratkoztam, akkor a nyelvek tanulása ragadott meg. Szervezett nyelvórákra sohasem jártam, de megtanultam olaszul, angolul, németül, olvasok franciául, és természetesen elsajátítottam a bibliai nyelveket, a hébert, görögöt, arámit és szírt, azután Rómában ehhez jött még a kánaáni, az ún. ugariti nyelv. Ezekben nagyon el tudtam mélyedni, s nagyon érdekeltek is. A nyelvek révén jutottam el a Szentíráshoz. Természetesen volt támogatásom: Szörényi Andor professzor. Volt még egy titkos barátom: Mócsy Imre, aki mellettem állt és nagyon szeretett, jóllehet neki kellett volna a helyemen professzorként működnie, de ez akkor nem volt lehetséges. Igazi bensőséges barátjául fogadott, segített tanácsaival. Kezdő professzorként sokszor találkoztam vele. Végül a biblikus írásait rám hagyományozta, és én rendeztem azokat sajtó alá. Ezek életében nem jelenhettek meg, üldözött írásoknak minősültek. A Bibliához lépcsőfokokon keresztül érkeztem tehát el: matematika, nyelvek, szentírástudomány, és végül maga a Szentírás. Amikor Szegedre kerültem teológiai tanárnak (1970-1971), akkor mindkét tárgyat taníthattam, de amikor Budapestre jöttem, akkor hat éven át az Ószövetséget tanítottam. Amikor azonban az Újszövetség Tanszék megüresedett, átjöttem (1976), ám azóta is fontos és hasznos, hogy tanárként az Ószövetséggel is foglalkoztam. Be kell vallanom, nem annyira a szakirodalmat búvárkodó ember vagyok, aki összegyűjti és közvetíti mások okos véleményeit, hanem szeretek magam rájönni dolgokra. Úgy érzem, hogy sok eredeti meglátást, gondolatot sikerül 2 109
