Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és ökumené TÖRÖK CSABA 3. II. JÁNOS PÁL TANÍTÓHIVATALA A fenti rövid felsorolással már a nyolcvanas évek elejéig, II. János Pál pontifikátusának egy igen termékeny szakaszáig értünk el.21 Ez az az időszak, amelyben az inkulturáció fogalmát egyfelől a Tanítóhivatal, másfelől a teológiai irodalom beveszi szóhasználatába, elmélyíti és kidolgozza.22 A pápa tanításának, gondolkodásának központi elemeit számos dokumentuma, beszédes és homíliája mutatja fel, amelyeket 1979-től kezdődően publikált.23 Itt nincs hely és idő ezek részletes ismertetésére, ezért alant a fontosabb elemeket foglaljuk össze szisztematikus, és nem kronológiai szempontból. Az inkulturáció általános elméletét - ahogyan Krisztus megtestesülve magára vette emberségünket, úgy ölti magára minden kultúra testét a kultúra-feletti hit az inkulturáció során - itt most nem elemezzük. Azonban kiemeljük a pápa szemléletmódjának néhány sajátos és érdekes szempontját24: • A pápa tanítása az inkulturációról filozófiai és teológiai gondolkodásán alapul, amely a II. Vatikáni Zsinat örökségét pontosítja, mélyíti el és dolgozza ki egyre részletesebben. Mégis felfigyelhetünk II. János Pál gondolkodásában egyfajta etnocentrizmusra, lévén hogy a kulturális dimenzió nála igen sokszor összeforr az etnikaival, amelyet nem egyszer erőteljesen hangsúlyoz. R. J. Schreiter szerint ez a pápa lengyel származásának következménye.25 • A pápa hangsúlyozza a kultúrák variabilitását, amelynek folyománya egyfajta evolúciós kultúraszemlélet. Az emberi kultúra folyton változik — s ezen változási folyamatba illeszkedik be az inkulturáció is, amely a fejlődés, felfelé emelkedés záloga. Itt a misszió úgy tűnik fel, mint a kultúra, az emberi világ megtérésének (egyfajta lelki felfelé len- dülésének, fejlődésének) munkálása, amely a Szentlélek erőterében lehetséges. „Elegendő emlékeznünk Szent Pálra és beszédére az athéni Areopaguson. A missziós lelkületű ember mindig nagy tisztelettel van az iránt, ami «az emberben» van: megbecsüli mindazt, amit az emberek szívük mélyén és a legsúlyosabb kérdések kutatásában megtaláltak; és tiszteli mindazt, amit az emberekben a Szentlélek művel, aki »ott fű, ahol akar«. A missziós tevékenység soha nem rombol, hanem a már létező értékeket elfogadja és újakat épít belőle, ámbár a gyakorlatban ezt az eszmét nem mindig valósították meg. A lélek megtérése pedig, melynek a misszionálásból következnie kell, a kegyelem eredménye, mert — mint jól tudjuk — a megtérésben az embernek újra teljesen meg kell találnia önmagát. ”26 Ez az álláspont — első olvasásra szemünkbe tűnő 21 Ld. Franca Miranda, M. de, lncultumzione della jede, 36—42; George, F. E., Inculturation and Communion. An essay on the Theology of Local Church according to the Theaching of Pope John Paul II, PUU, Rome 1987. A Tanítóhivatal hangjáról ld. Ott, M., African Theology in Images, 44—49; az inkulturáció egy deskriptiv definícióját ld. A Kultúra Pápai Tanácsa, Per una pastorale della cultura, 1999. 05. 23., Editrice Vaticana, Cittá del Vaticano 1999, nr. 4. A teológiai nyelvezet recepcióját mutatja számos lexikon szócikke. Ld. Kránitz M. — Szopkó M., Teológiai kulcsfogalmak szótára, SZÍT, Budapest 2003, s benne az alábbiakat: Evangelizáció (56), In- kulturáció (79-80), Kultúra (102), Kultusz (102k) stb. II. János Pál inkulturációs teológiájáról ld. Franca Miranda, M. de, Inculturazione dellafede. Un approccio teolo- gico, 36—43; Gallagher, M. P., Fede e cultura, 66—80. 24 Ld. Schreiter, Faith and Cultures: Challenges to a World Church, in ThSt 50 (1989), 744—760, 752k; a cikk gondolatainak alapja: Shorter, A., Toward a Theology of Inculturation, Orbis, Maryknoll (NY) 1988, 222-238. Az etnikai kérdés és az inkulturáció viszonyát alaposan kielemezi: Effective Inculturation and Ethnic Identity (szerk. Aymes, M. de la Cruz — Buckley, F. J.), Centre Cultures and Religions — Pontificial Gregorian University, Roma 1987. 26 RH 12. TEOLÓGIA 2008/1-2 89
