Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Papság, papi szolgálat az Ószövetségben
RÓZSA HUBA Papság, papi szolgálat az Ószövetségben Az áldozatbemutatásnak, a tanításnak és a papi jóslatnak, e három feladatkörnek közös vonatkozási pontja van, amely a papság intézményét Istentől meghatározott üdvtörténeti feladatára emeli. A papok az áldozatbemutatás révén Isten előtt a hívek áldozatát és imáit közvetítik - a jóslat révén a hívőnek Isten válaszát közvetítik -, a tanítás révén a hívőnek JHWH akaratát közvetítik. Mindhárom feladatkört ez a közös alap kapcsolja egybe: a pap közvetítő Isten és ember között. Ha a pap közvetítő szerepét összehasonlítjuk a prófétáéval, akkor azt mondhatjuk: a próféta meghívása által lesz közvetítő, míg a pap Istennek lefoglalt állapota révén. 4. A PAPI SZOLGÁLAT IZRAEL TÖRTÉNETÉBEN A bibliai hagyomány mint forrás9 csak töredékes ismereteket szolgáltat az ószövetségi papságra vonatkozóan, ezért annak történetét végigkövetni rendkívül nehéz és nem is végérvényes megoldott feladat.10 A rendelkezésre álló szövegekből sokszor csak következtetni lehet a háttérben meghúzódó eseményekre vagy azok összefüggésére. Ebben a tekintetben Pentateuchus papi szövegeit, a Krónikás történeti mű írásait (1—2Krón; Ezd; Neh), a Deuteronomiumot és a deuteronomisztikus történeti műhöz tartozó könyveket (Józs; Bír; 1— 2Sám; l-2Kir) és Ezekiel könyvének egyes kijelentéseit kell megvizsgálni. A felsorolt írások adatai különböző korúak, és a mózesi korra tekintő utalásokban, főként a genealógiákban teremtett kapcsolatokban a fogsági/fogság utáni kor papi csoportjainak rivalizálása, illetve egymáshoz való viszonya jut kifejezésre. Értekezésünkben a papság történetére vonatkozóan részletekbe menő elemzésébe nem bocsátkozhatunk, csak a főbb szempontokat foglaljuk össze. Ismereteink a papság szervezetéről, tevékenységéről a bírák korától kezdve fokozatosan bontakoznak ki. A papság kezdetei visszamennek az államot megelőző időszakra, a magát JHWH népének valló törzsszövetségre. Az államalapítás előtt kor papjai: Eli és fiai Silóban (lSám 1-2), Achija, Achitub fia, Eli leszármazottja (lSám 14,3), Achime- lech Achitub fia és Ebjatár apja Nobban (lSám 21,2-10; 22,9—22), majd Ebjatár Dávid papja (lSám 22,20—23; 23,6;30,7), akiket genealógiailag is összekapcsol a bibliai hagyomány és szolgálatuk örökletes. A királyság létrejötte a papság helyzetében is változást hozott. Ennek során kezd kialakulni a kultusz szolgálatát ellátó papság zártabb és meghatározottabb csoportjának köre és tagozódása. Jeruzsálemben Éh családja látta el a papi szolgálatot, de Salamon eltávolította az Éli családjából való Ebjatárt, Anatotba száműzte és helyére a salamoni templomban Szádok családja lépett (lKir 2,26-35), maga Szádok már Ebjatárral együtt Dávid papja volt (2Sám 8,17; vö. 2Sám 15,24-29 stb.). A fogság után a Krónikás genealogikus 9 A papságra és levitákra vonatkozó bibliai és biblián kívüli források részletes kiértékelését kutatástörténeti eredmények bevonásával a perzsa korra vonatkozóan lásd Schaper, J., Priester und Leviten im achämenidischen Juda, 18-78. A papi szolgálat kialakulásának és fejlődésének bemutatást Izrael történetében lásd Vaux, R. de, Les institutions de I’Ancien Testament II, 133-277 (a királyság idején és a fogság utáni korban); Gunneweg, A. H. J., Leviten und Priester, 14—116; 117—218 (Jozija reformjáig terjedő időszakban, és ajózija reformtól teijedően); PreuSS, H. D., Theologie, 56—66 (kezdetektől a fogság utáni korig); Reventlow, H. G. — Ego, B., Art. Priester/Priestertum, in TRE 27, 383—386; 391-396 (a pátriárkák korától egészen Jeruzsálem lerombolását [Kr. u. 70] követő időszakig); Schaper, J., Priester und Leviten im achämenidischen Juda, 79—129; 162—302 (a királyság idején és a fogság után a perzsa korban); Achenbach, R., Art. Levi/Leviten, in RGG V (2002), kol. 293—295 (a királyság idején és a fogság után a perzsa korban). 64 TEOLÓGIA 2008/1-2
