Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
PUSKÁS ATTILA A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában ban, közöttük olyan, korábban a latin nyugaton ismeretlen teológusok szövegeit is, mint Theophülaktosz. Tamás a nagyszabású munka során számos görög szöveget lefordítta- tott latinra, többek között Antiochiai Viktor, Hérakleiai Nikétász és Nagy Szent Baszi- leiosz szentírásmagyarázatait. Tamás az egyes idézeteket a szerző nevének megadásával vezeti be, ennek ismeredensége esetén ennyit jelez: Glossa vagy Grecus. A mű bevezetőjében előrebocsátja, hogy bizonyos esetekben a folyamatosság kedvéért rövidített a szövegeken, illetve fel is cserélt mondatokat. Kritikai érzékére jellemző, hogy jól meg tudja különböztetni Aranyszájú Szent János hiteles homíliáit a neki tulajdonított egyéb szövegektől. Az előbbiek gyűjteményét Homiliarumnsk nevezi, az utóbbiakat tartalmazó munkát Commentariumnzk (Opus imperfectum). A Catena valóságos kincsesbányaként szolgált a Szentírás teológiai értelmezésében magának Tamásnak is a később keletkezett exegetikai és szisztematikus műveihez (vö. Lectura super Ioannem, a Summa theologiae krisztológiai része), de más teológusok számára is. Ugyanakkor a hatalmas patrisztikus anyagot magába építő munka módosítja a spekulatív és metafizikus Tamásról kialakult egyoldalú képet, megmutatva a domonkos magiszter valódi jártasságát a pozitív teológia és a patrisztika területén is.15 2. A SZENTÍRÁS NÉGYES ÉRTELME Aquinói Szent Tamás már az Izajás könyvéhez írt szó szerinti exegézist kínáló kommentárjának lapszéli jegyzeteiben összegyűjtette Izajás egy-egy kifejezéséhez vagy mondatához társítható azon szentírási idézeteket, melyeknek nem lehetett helyük a szöveg szó szerinti exegézisében, ám spirituális illetve morális szempontból hasznosnak bizonyultak és kifejezetten bővítették a szöveg szó szerinti jelentését.16 Ez a tény arra mutat rá, hogy már baccalaureus biblicusként is számolt a szentírási szövegek többféle jelentéssíkjával, s valószínűleg elmélkedés vagy prédikációkészítés céljából gyűjtötte össze a spirituális, morális értelmű szentírási idézeteket. Tamás, noha alapvetőnek és meghatározó jelentőségűnek tartja a Biblia szó szerinti jelentését, mégis átveszi a spirituális exegézis alapelveit, melyek a Szentírás négy értelméről szóló tanításban kristályosodtak ki. Ebben a legmeghatározóbb forrás számára Szent Ágoston De doctrina Christiana című munkája. A domonkos magiszter nem fogalmaz meg teljesen önálló és eredeti szentírási hermeneutikát, ennek legfontosabb alapelveit Ágoston jelzett művéből sajátítja el. H. de Lubac ezért így jellemzi Tamás exegézisének az „újdonságát”: „Gyakran megtapasztalható egészséges egyszerűségének, éleslátásának és szabatosságának köszönhetően Szent Tamás szerencsés módon foglalja össze az általánosan elfogadott tanokat”.17 Ez az összefoglalás azonban nem egyszerűen a tradíció örökségének mechanikus megismétlését jelenti nála, hanem egyúttal (1) a Szentírás négyes értelméről szóló tanítás teológiai megalapozását; (2) az ezzel szemben felmerülő ellenvetések megcáfolását; és végül (3) az egyes jelentéssíkok kiterjedésének, szerepének és egymáshoz való viszonyának a pontosítását. 15 Torell, J.-P., La sríenza teologica secondo Tommaso e i suioi primi discepoli, in: Storia della Teológia nel Medioevo II. La grande fioritura, 85 lk. Meglepő az a módszertani egyértelműség, mellyel Tamás dolgozik, s mellyel elkülöníti a kommentár fő szövegében megfogalmazott szó szerinti exegézist — melynek értelmében pl. az íz 7,4-ben szereplő „puer” Izajás prófétának a fiát jelenti — a lapszéli collationesben olvasható spirituális, morális jelentéstartalmú idézetektől. Vö. Torell, J.-P., Aquinói Szent Tamás élete és műve, 65k. Lubac, H. de, Exégése médiévale. Les quatre sens de L’Ecriture, 4/2,2 kötet, Párizs 1964, 285-302. 44 TEOLÓGIA 2008/1-2
