Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKÁS ATTILA rikus alá tartozónak tekinti (Meluni Robert), vagy az allegorikus értelmet előbb Krisztusra, majd az egyházra alkalmazza, ami tartalmilag megfelel az allegorikus/anagogikus kettős értelmezésnek (Szentviktori Richárd) .3 Abból a szempontból is különbség állapítható meg a teológusok által felsorolt szentírási értelmezési síkok listája között, hogy milyen sorrendbe állítják az egyes jelentéseket, közelebbről, hogy a második illetve a harmadik helyre az allegorikus vagy a morális értelmet teszik-e. Az Órigenészt és Jeromost követők többnyire a morális értelmet hozzák a második s az allegorikusát a harmadik helyen (pl. Abelard, Deutz-i Ruppert, Saint-Thierry Vilmos, Johannes Scotus), míg a Beda Venerabilis és Rabanus Maurus értelmezésének nyomán haladók éppen fordítva teszik ezt (pl. Damiani Péter, Szent Vik- tori Hugo). Ez utóbbi megoldás lett az elteijedtebb. Ugyanakkor itt is megfigyelhető az a jelenség, hogy ugyanaz a szerző más-más sorrendet alkalmaz különböző műveiben (pl. Szent Bemát), egészen odáig elmenően, hogy akár az anagogikus értelem is megelőzheti az utolsó helyre kerülő morális jelentést (Rabanus Maums, Bonaventura). Lubac értékelése szerint a Szentírás négyes értelmének a historikus/literális, allego rikus/misztikus, morális/tropologikus és anagogikus sorrend szerinti formája az, ami klasszikusnak és teológiainak nevezhető, mert ez a leginkább alkalmas arra, hogy a keresztény misztériumot a maga tisztaságában és teljességében kifejezze.4 Dáciái Ágoston (11282), a skandináv származású dominikánus szerzetes a Szentírás értelmezésének e klasszikus formáját versbe szedve így adja vissza: „Littera gesta docet, quid credas allegoria, Moralis quid agas, quo tendas anagogia.”5 E két verssor annak a fejezetnek a mondanivalóját foglalja össze, melyben a szerző Aquinói Szent Tamás Summa theologiae c. művének első quaestiójz tanítását összegezte, ahol az Angyali Doktor maga is foglalkozott a Szentírás értelmezésének alapelveivel. Tanulmányunk a továbbiakban a Biblia tamási hermeneu tikijának legfontosabb vonásait igyekszik bemutatni, s ezen keresztül enged bepillantást a középkori szentírás-értelmezés világába. 1. TAMÁS PÁLYAFUTÁSA ÉS A BIBLIA Amikor Aquinói Szent Tamás életművét felidézzük, valószínűleg elsőként spekulatív, átfogó és összegző teológiai írásaira, summáira (ScG; STh) gondolunk. Emellett aztán megjelennek előttünk az Arisztotelész-művekhez írt nagy filozófiai kommentáijai, ahogy Petrus Lombardus Szentenciák könyvének vagy más klasszikus teológiai szövegeknek (Dionüsziosz Areopagitész, De divinis nominibus) a magyarázatai is. A filozófiai-teológiai kommentárok és a nagy összegző munkák mellett természetesen eszünkbe jutnak a vitatott teológiai kérdésekről írt részletes fejtegetései (Quaestiones disputatae), de kisebb lélegzetű filozófiai és teológiai értekezései is. A legtöbbször azonban figyelmünk elsiklik 3 Uo. 248k. 4 Uo. 299k. 5 Uo. 35k. A szerző Rotulus pugillaris c. művének első fejezetét, mely a De introductoriis scientiae theologicae feliratot viseli, ez a versike foglalja össze. Lyrai Miklós idézi a Galata-levélhez írt Postilla c. munkájában (1330), majd őt követően sokan teszik ugyanezt. Amint Fabiny Tibor megjegyzi, az idézett vers Cassianusra (Kr. u. 365—435) vezethető vissza, aki Conlationes c. művében (XIV,8) különbséget tett a történelmi értelmezés és a szellemi tudás között, s ez utóbbit tovább osztotta tropológiára, allegóriára és anagógiára, bibliai igazolásul a Péld 31,21 Septuaginta szerinti szövegét használva fel. Vö. Fabiny, T., A keresztény hermeneutika kérdései és története, Budapest 1998, 189. TEOLÓGIA 2008/1-2 41
