Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)

2008 / 3-4. szám - Tarjányi Béla: A Vatikáni Kódex

TARJÁNYI BÉLA A Vatikáni Kódex került, vagy később, ahol, úgy tűnik, 1475 óta található?17 A kódex eredete kétségkívül világosabbá válna, ha ki lehetne deríteni, milyen körülmények között folyt le a kiegészí­tő munka, amely — a másoló írása alapján - a XV. század első felére időzíthető. De az ő személyét mindeddig nem sikerült azonosítani, és a kötetben nem történik említés arról — amit Marcati hitt —, hogy J. Chortasmenosnak, a pátriárka jegyzőjének tulajdona lett volna, s nincs is benne olyan betoldás, amelyet bizonyossággal neki tulajdoníthatnánk. Legutóbb T. C. Skeat hangsúlyozta a XV. századi „restaurációs” munka furcsa módon sietős, hanyag jellegét és - fenntartással - azt a hipotézist állította fel, miszerint a kóde­xet, amelyet Konstantinápolyban fedeztek fel kevéssel a görög delegációnak a Firenzei Zsinatra történt elutazása előtt, sietve kiegészítették, hogy ajándékba adják a pápának. A feltételezés csábító, de nincs igazolható alapja. Annyi bizonyos, hogy a kódex 1475 óta a Vatikáni Könyvtár tulajdona, s csak rövid időre került el onnan: 1797-től 1815-ig Párizsban volt. Története ebben az időszakban egybefonódik a vele kapcsolatos kutatá­sok történetével. (Paul Canart) H. AZ ÓSZÖVETSÉG SZÖVEGE A görög Biblia hiteles szövegei (szó szerint: tanúi, bizonyságai) között a Vaticanus (B) páratlan helyet foglal el, s ez különösen érvényes az Ószövetségre, amely kevesebb ősi tanúval rendelkezik. A három „nagy” unciáié közül elismerten ez a legrégebbi. Kevésbé teljes, mint az Alexandrinus (A), de tisztább. A mérete nem olyan impozáns, mint a Si- naiticus (S, az ószövetségi részben), viszont kétségkívül gondosabb kivitelű és kevésbé ja­vított. 1. A könyvek általános elrendezése és sorrendje Alfred Rahlfs már 1899-ben kimutatta, hogy a Vaticanus könyveinek sorrendjét legjob­ban szent Atanáz 367-ből való 39. ünnepi levelére való hivatkozással lehet megmagya­rázni. Ezt az állítást azóta nem cáfolták meg. Magyarázatot ad — többek között — például a Makkabeusok két könyvének szándékos kihagyására. Sőt Szent Atanáz 353-ban írt Apologia ad Constantium című művében kijelenti, hogy tizenöt évvel korábban bibliákat adott I. Constansnak (f350), és Eberhard Nestle úgy vélte, hogy a Vaticanus ekkor jutott el Rómába.18 Kockázatos dolog ilyen pontosnak lenni. De az a feltételezés, hogy az alexandriai scriptoriumnak császári felkérést kellett teljesítenie, nem valószínűtlen. A munka gon­dossága és szervezettsége a B-ben mindenképpen szervezett műhelyre vall. Vélhető te­hát, hogy a B alexandriai és egyiptomi eredetű, de nincs biztos adatunk arra nézve, hogy a kódexet ilyen korán Rómába küldték volna. 17 Az 1475-ös leltárban ez áll: „Biblia. Ex membr. In rubeo.” (Devreesse, Le fonás grec, 73.) T. C. Skeat szerint nincs ok arra, hogy kétségbe vonjuk, hogy a B kódexről van szó, amelyet 1481-ben így írtak le: „Biblia in tribus columnis, ex membranis in rubeo.” (SKEAT, T. C., The Codex Vaticanus in the Figteenth Centura, in Journal of Theological Sudies 35 (1984), 454-465. 18 NESTLE, E., Einführung in das Griechische Neue Testament, Göttingen 1909\ 200. 256

Next

/
Thumbnails
Contents