Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban
Tekintély és szentségi jelleg a katolikus egyházban SZUROMI SZABOLCS ANZELM Szent Ciprián több írásában beszél a püspökök feladatköréről, az apostoloktól áthagyományozott tanítás megőrzéséről, és természetesen a pápa sajátos tekintélyéről.22 Ezek között a művek között helyezkedik el az egyház egységéről (De ecclesiae unitate) szóló alapvető munkája, melynek a hangsúlya a törvényes pásztorokkal való közösség megőrzésén van: „Ezt az egységet elsősorban nekünk, püspököknek kell rendíthetetlenül megtartanunk és védenünk, akik elöljárók vagyunk az Egyházban, hogy a püspökség egységét és oszthatatlanságát bizonyítsuk. Senki hazugsággal a testvéri közösséget meg ne tévessze, a hit igazságát álnok hamisítással meg ne rontsa. Egy a püspökség, amelynek egészében mindenki az egészhez tartozó saját részét tartja. Az Egyház is egy, amely gazdag termékenysége következtében kiterebélyesedik és megsokasodik. Ahogyan a Napnak is megannyi sugara van, de egy a fénye; ahogyan a fának sok ága van, de szívós gyökerekre alapozott ereje csak egy; ahogyan egy forrásból több folyó ágazik el, és bár a bőségesen áradó víz számszerűleg sokaságot mutat, a forrásnál mégis egység van. (..,).”23 Ezt az ekkléziológiai alapvetést egészíti ki Szent Ciprián a „sacramentum unitatis” fogalmával, melyet az egyházra vonatkoztat: „Az egységnek ezt a szentségét, a megtörhetetlenül összefüggő egyetértésnek a kötelékét ábrázolta számunkra Urunk Jézus Krisztus köntöse az evangéliumban. Ezt a köntöst nem osztották szét, egyáltalán nem hasították el, hanem aki a Krisztus köntösére sorsot vetők közül megkapja, és magára fogja ölteni Krisztust, az egész öltözetet kap, romlatlant és osztatlan tunika kerül birtokába. (.,.).”24 A Krisztus által alapított szentségek vétele tehát az, amely kifejezi a Krisztussal való egységet. A szentségek kiszolgáltatójától, azaz a püspöktől való elszakadás pedig, az egyház egységéből való kiszakadást jelenti. Ciprián 55. levelében leszögezi, hogy az egységes püspöki feladatkörben számos püspök részesül szerte a világon, ami az egyház egységének a kötelékét jelenti az egységes hitben. A 253 és 255 között íródott 66. levélben pedig, arra tanít, hogy az egyház azokból az emberekből áll, akik egységben maradnak püspökükkel.25 Szent Ambrus munkái, egyházfegyelmi szempontból, leginkább a szentségek teológiai tartalmára és kiszolgáltatására vonatkozó előírások, valamint a kiközösítés, mint egyházi büntetés értelmezése terén jelentősek. Az újonnan megkeresztelteknek készült De sacramentis című hosszabb lélegzetű művében külön szól az egyház tagjainak megszen- telődéséről, amelyhez szükséges a papság iránymutatása.26 Mindemellett Szent Ambrus nyilatkozik Szent Péter és a Római Szék elsőségéről is27, valamint az egyház egységéről.28 Szent Jeromos is behatóan foglalkozik az egyházon belüli tekintéllyel, az egyházi hierarchiával és a megszentelő hatalom gyakorlásával. 52. levelében a püspök úgy jelenik meg, mint az a személy, aki a klerikusok közül — Isten kegyelme folytán — méltónak találtatott arra, hogy az apostolok utódjaként az egyházban a pásztori küldetést, atyai lel— külettel, különösképpen is gyakorolja.29 Annak ellenére, hogy a diakónus — presbiter — 22 Vö. Grossi, V., Episcopus in Ecclesia: The importance of an ecclesiological principle in Cyprian of Carthage, in The Jurist 66 (2006), 8—29, különösen 21—29. De ecclesiae unitate, 5: Szent Cyprianus művei (Ókeresztény írók 15), Budapest 1999, 246; vö. Corpus scriptorum ecclesiasticorum latinorum, III/l. Vindobonae 1868, 213-214. De ecclesiae unitate, 7: Szent Cyprianus művei (Ókeresztény írók 15), Budapest 1999, 248; vö. Corpus scriptorum ecclesiasticorum latinorum, III/l. Vindobonae 1868. 215—216. Epist. 66, 8. 3: Corpus scriptorum ecclesiasticorum latinorum, III/2. Vindobonae 1871, 732-733. 26 De sacramentis, VI. 26. Ambrois DE MILAN, Des sacraments. Des mysteres (SCh 25 bis), Paris 1961, 155. Epist. 11, 4: Sant’Amhrogio, Discorsi e Lettere II/i. Lettere (t-35) [Sancti Ambrosii episcopi mediolanensis opera 19], Milano - Roma 1988, 116-117. Expositionis Euangelii secundum Lucam, IV. 70—71: Sant’ Ambrogio, Opere esegetiche IX/I. Esposizione dei Vangelo secondo Luca (Opera omnia di Sant' Ambrogio 11), Milano - Roma 1978, 354—357. San Jeronimo: Epistolaria I (Biblioteca de autores cristianos 530), Madrid 1993, 473-475. 239
