Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szederkényi László: A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása a török hódoltság végétől a XX. század elejéig
A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása... SZEDERKÉNYI LÁSZLÓ csak a vándorló életmódot folytató pásztorok laktak a pusztákon56, ugyanis a pusztákon a török idők után leginkább állattenyésztés folyt57. A gyér népesség jó részét a pásztorok tették ki. Lelkipásztori ellátásukra nem gondolt senki ebben az időben csekély létszámuk, az állatok miatt a pusztában való állandó kényszerű tartózkodásuk miatt és nem utolsó sorban azért, mert életmódjukból fakadóan általában nőtlen emberek voltak.58 A XIX. század közepén felgyorsult a tömegek kirajzása a külterületekre. Ekkor kezdődött az alföldi szőlő - és gyümölcstermelés, továbbá a tanyákon élők számának nagymértékű növekedése. Mindez együtt járt azzal, hogy egyre nagyobb tömegek éltek a pusztákon templom és pap nélkül, bár a krisztusi hit töretlenül jelen volt a tanyai emberekben.59 A XIX. század folyamán is folytatódott a plébániák szervezése, mert a XIX. század elején az egyházmegye középső és főleg déli részén kevés volt a plébániák száma. A század második felében pedig már a puszták is kezdtek benépesülni, és az anyaközségtől elszakadni (mint például Lajosmizse, Ladánybene vagy Jászkaraj enő), ezért azok lelkipásztori ellátására is gondolni kellett.60 A Váci Egyházmegye legtöbb pusztával rendelkező városa Kecskemét volt. A városnak már a középkorban is nagy külterülete volt, ami a török hódoltság alatt és után is szépen növekedett egészen a XX. századig.61 62 II. József (1780—1790) népszámlálása idején”^ azonban még igen kevesen éltek a pusztákon állandó jelleggel. Ekkor Kecskemét összlakosságának mindössze 6%-a lakott tanyákon, azaz 1242 ember. Ezek is inkább csak béresek, cselédek és csőszök voltak.63 A pusztákat a város bérbe adta. A külterületeket az ősi gyakorlat szerint nyaraló és telelő szállásokra osztották fel. A nyaraló szállások földje silányabb, homokosabb talajú volt és általában távolabb is esett a várostól. A telelő szállások nemcsak legeltetésre, hanem mezőgazdasági művelésre is használatosak voltak. A város a bérbeadásnál a bérlő szükségleteit is tekintetbe vette.64 1800-tól a város pusztáinak egy részét folyamatosan kiparcellázta. A földeket az addigi bérlők vették meg. A lakosság számának, s ezzel együtt a földszükséglet növekedésével a város mindig újabb és újabb területeket adott el. 1850-ig így 50 ezer hold föld talált gazdára Kecskemét pusztáin. 1850 és 1913 között pedig újabb 8644 katasztrális hold.65 A tanyákon való állandó kintlakást a XVII. századtól egészen 1850-ig többször is megtiltotta a város vezetősége.66 56 Emlékirat az Alföld lelkipásztori ellátásáról. A nagym. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úr figyelmébe ajánlva, 1921. szeptember 1., 87. Vö. Klebelsberg, K., Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926, 360. 57 Vö. Erdei, F., Futóhomok, 78. 58 Vö. Győrffy, I., Szilaj pásztorok, Budapest 1944, 10. 16. 59 RÉVÉSZ, I., A II. alföldi kath. nagygyűlés, in A Kecskeméten, 1923 szeptember 8-9. napján megtartott II. Alföldi Kat- holikus Nagygyűlés Emlékkönyve, Hungária Könyvnyomdái Műintézet, Kecskemét 1923 (5—6), 5. Vö. Klebelsberg, K, Beszédei, cikkei, törvényjavaslatai 1916-1926, 360—361. 60 Emlékirat az Alföld lelkipásztori ellátásáról. A nagym. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úr figyelmébe ajánlva, 1921. szeptember 1., 88. Vö. Varga, L., A Váci Egyházmegye történeti földrajza, 7. 61 Vö. Balásfalvi Kiss, B., Kecskemét th.jogú város, in Pest - Pilis - Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th.jogú város adattára V. rész (szerk. Csatár, I.-Hovhannesian, E.-OLÁH, Gy.), Kultúra Könyvnyomdái Műintézet, Budapest 1939 (1-67), 55. 62 II. József 1784-ben tartott népszámlálást. SZEKFŰ, Gy., Magyar történet V, Budapest 1936, 650. 63 Vö. Balásfalvi Kiss, B., Kecskemét th.jogú város, 58. 64 Uo. 55. 65 Uo. 56. 66 Nemcsak a kecskeméti, hanem a ceglédi és a nagykőrösi városi elöljáróság is tilalmazta a tanyákon való tartózkodást. Leginkább azért, mert a tanyák jó búvóhelyet jelentettek a bűnözőknek, illetve sokan a külterületeken rejtőzködtek el a közszolgáltatások, vagy éppen a katonáskodás elől. Vö. Erdei, F., Futóhomok, 101—102. 231
