Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szederkényi László: A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása a török hódoltság végétől a XX. század elejéig
A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása... SZEDERKÉNYI LÁSZLÓ Az egyházi élet újraindulását nehezítették az akkori gazdasági törvények, mert a királyi rendeletek visszaadták ugyan az Egyháznak legfőbb jövedelmi forrását, a tizedet, de ki volt kötve, hogy ezeket legelőször is a királyi kincstárnak van joga kibérelni. így előfordult, hogy meglehetősen keveset fizetett a kincstár a tized bérletéért. Például a váci püspök nyolcezer forintot érő Pest megyei tizedeiért csak nyolcszáz forintot kapott. Ezenkívül a püspököknek összes tizedeik jövedelmének tizedét be kellett a királynak fizetni, hogy fel legyenek mentve a korábbi katonatartási kötelezettségük alól.22 Nem volt tehát könnyű újjászervezni a hitéletet a török által elpusztított helyeken, mert az Egyház amúgy is kevés jövedelmét megcsapolta az államkassza. Ugyanakkor pozitív dologként jelentkezett, hogy a visszahódított részeken, így a Váci Egyházmegye területén is a király a katolikus földesuraknak kegyúri jogot adományozott, és kötelezte őket templomok építésére és plébániák javadalmazására.23 A váci püspökök úgy szervezték a plébániákat, hogy igyekeztek lépést tartani a lakosság növekedésével. A plébániák számával arányosan pedig — ahogy látni fogjuk — a papok száma is arányosan emelkedett. A papi ellátottságon gróf Kollonich Zsigmond (1708—1716) úgy próbált javítani, hogy négy kispapot a saját házában neveltetett. Teológiára Berkes András nagyprépost oktatta őket, majd amikor már piaristák is voltak Vácon24, a piarista házfőnökre bízta képzésüket. Rajtuk kívül Nagyszombatban öt váci egyházmegyés készült a papi hivatásra, mert akkoriban az egyházmegyének a nagyszombati szemináriumban öt alapítványi helye volt. Sokat jelentett a lelkipásztori munkában, hogy 1714-ben letelepedtek a piaristák a székvárosban, és megkezdték a tanítást és plébániai munkát is.25 1715-ben egyébként Pest vármegyében és a Kiskun kerületekben körülbelül 30 ezer lakos volt, az egyházmegye népessége pedig 50 ezer körül mozgott.26 Utódja, gróf Leslie Vilmos (1716-1717) idejében már 32 plébános működött a Váci Egyházmegyében.27 A török uralom hatására a Duna-Tisza köze lakatlan pusztasággá vált. Még a XVIII. század 20-as éveiben végzett kánoni látogatások is csak a két nagy határfolyó mentén találtak látogatásra érdemesebb helységeket. A két folyó közötti hatalmas területen csak Kiskunhalas, Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös élte túl a török hódítást. A többi helység csak későbbi telepítések eredményeként, az 1740-es évek táján, vagy még később vált olyan jelentőségűvé, hogy érdemes volt benne kánoni látogatást végezni.28 A XVIII. században a nagy puszták még jórészt lakatlanok voltak, ezért azok pasztorálása nem jelentett gondot.29 * Az alföldi helységek lelkipásztori ellátását gróf Althann Mihály Frigyes (1718—1734), unokaöccse, gróf Althann Mihály Károly (1734-1756), valamint gróf Migazzi Kristóf (1756-1757 és 1762—1786) kezdték újra megszervezni. A plébániák számával arányosan 22 KarAcsonyi, J., Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, Nagyvárad 1915, 165. 23 KarAcsonyi, J., Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, 169. Vícra 1714-ben költöztek a piaristák. Balanyi, Gy.-BlRÓ, I.-BÍró, V.-Tomek, V., A Magyar Piarista Rendtar_ tomány története, Magyar Piarista Rendtartomány, Budapest 1943, 28. Török, J.-Legeza, L., A Vád Püspökség évezrede, 34. Vö. Váci egyházmegyei almanach, 176-177. Lajtos, J., Gróf Migazzi Kristóf Antal váci püspöksége, Vargyasi Máté Ernő Könyvnyomdája, Budapest 1942, 29. Mezősi, K., A váczi egyházmegye a török hódoltság idején, 13. Lajtos, J., Gróf Migazzi Kristóf Antal váci püspöksége, 29. Vö. Török, J.-Legeza, L., A Váci Püspökség évezrede, 34. Hermann, E., A Katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig, 299. Lancz, K., Dvornikovits Mihály vád püspök, 24. Emlékirat az Alföld lelkipásztori ellátásáról. A nagym. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úr figyelmébe ajánlva, 1921. szeptember 1., 88. Vö. Váci egyházmegyei almanach, 174-175. 178—185. 227
