Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
MARTOS LEVENTE BALAZS „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk” giájában a pászka rituális hagyománya arra szolgált volna, hogy a hozzá nagyon hasonló /ííjííat-áldozat értelmét világossá tegye az izraeliták előtt. Marx a hattattaí kapcsolatban arra is felhívja a figyelmet, hogy a kiengesztelődéshez, az Istenhez és a közösséghez való visszatéréshez szükséges vérrel való meghintés azon a tényen alapul, hogy az áldozatot valójában Isten adja. A vér az ő ajándéka, amellyel lehetővé teszi a kiengesztelődést.33 Más áldozatok időpontja is megfelel a kivonulás egyes mozzanatainak, tehát a kivonulás hagyománya és az áldozati rend nem volt független egymástól.34 A. Schenker megjegyzi, hogy maga a hattat is különböző értékű volt, mert jelenthetett a bűnök megbocsátásáért való áldozatot (Lev 4; Szám 15,22—31), rituális értelemben megtisztító áldozatot (Lev 12,6.8; Szám 6,11), de olyan rítust is, amely nem volt áldozat, de megtisztított (Szám 19,9). A húsvét és a kivonulás eseménye tehát számos módon kapcsolódott az áldozati rendhez. A leírt értelmezések számos olyan vonatkozási pontot kínálnak, amely mind az újszövetségi korban, mind ma segíthet a Jézus halála/pászkabárány leölése párhuzam értelmezésében. Ami a húsvétnak mint áldozatnak újszövetségi értelmezését illeti, ennek hívei arra gondolnak, hogy az íz 53,7 áll a hagyomány kezdetén, majd ebből követekezett a többi olyan kép, amely bárányok feláldozásával kapcsolatos (arnion, amnos theou). Jézus „a nyírói előtt elnémuló bárányként” jelent meg, később ez az elképzelés különböző színezetet kapott az egyes szövegekben (Jn 1,29.36; vö. 19,14.36; lPt 1,19; Jel 5,6.9.12; 12,11).35 Ezeken a helyeken azt látjuk, hogy a bárány halála egyfelől a bűnöktől megszabadított közösség örömujjongását fejezi ki (Jel 5), másrészt a bűnök hordozásának, engesztelésének jelentésével bír (Jn, Pt). A thyein to pascha kifejezést (Kiv 12,21; MTörv 16,2.5k; lEzdr 1,6) eszerint feláldozással kellene fordítani, nem pedig leöléssel, ahogy Schröter javasolja.36 Az elmondottakat így foglalhatjuk össze: a kutatók között nincs egyértelmű álláspont arról, hogy Jézus illetve Szent Pál korában a húsvéti bárány leölését áldozatnak tekintették vagy sem. Úgy tűnik, hogy a húsvéti bárány leölésének pontos értéke, illetve az áldozatnak mint olyannak értelmezése a zsidóságon belül is különböző elgondolásokat tett lehetővé.37 Ezért azt mondhatjuk, hogy bár a pászkabárány leölésének áldozati 33 Marx, A., Les systémes sacrificiels, 125, hivatkozással Schenker, A., Les sacrifices dans la Bible, in uő. Recht und Kult im Alten Testament (OBO 172), Freiburg-Göttingen 2000, 7-21, itt 17—18-ra is. Marx, A., Opferlogik im alten Israel, 146: az áldozatot a kinyilatkoztatás eszközének nevezi (Offenbarungsmittel), amelyben Isten megmutatja magát Izraelnek. Izraelnek az áldozatban kell megismernie Istent. Úgy gondolom, hogy ez a fajta áldozatértelmezés jelentős analógiát kínál Jézus keresztáldozatának értelmezéséhez. 34 Marx, A., Les systémes sacrificiels, 163: a bárány leölésének idejére esik az esti egészen elégő áldozat (Kiv 12,6; lev 23,5; Szám 9,3.5.11), a reggeli áldozat a kenyérrel való táplálásra a pusztában (Kiv 16,2), az esti pedig a húseledel megadására. 35 Kremer.J., Der Erste Brief an die Korinther, 106. Lang, F., Die Briefe an die Korinther (NTD 7), Göttingen 1994: ez az IPt 1,2-re is utal a szöveg kapcsán. A közösséget Krisztus engesztelő halála tisztította meg. 36 A thiló ige az ApCsel 14,13.18 és lKor 10,20 helyeken biztosan (pogány) áldozatokra vonatkozik, negatív hangsúllyal. Az Istennek tetsző áldozatokat inkább a thüszian didómi, proszferó, anaferó összetételek fejezik ki az Újszövetségben. Ünnepi lakomához készülve vágnak le állatot Mt 22,4; Lk 15,23.27.30 (irgalmas atya és tékozló fiú); ApCsel 10,13; 11,7 (Péterhez: „öld le és egyél”); vö. H. Thyen, 'thüszia, thüó’, in EWNT II, 401. Thyen úgy tartja, hogy a húsvéti bárány leölésének áldozati értelmet is tulajdonítottak. 37 Eszerint nemcsak az a kérdés, hogy Pál áldozati értelemben használta-e a húsvéti képet, de az is, hogy a kor emberei mit értettek húsvét és áldozat alatt. Ez a megfontolás a Pál által használt nyelvezetre vonatkozik. Ha a korabeli zsidóság nem is bizonyos abban, hogy mennyire vagy milyen értelemben áldozat a húsvéti bárány leölése, akkor feltételezhető-e, hogy Pál annak teljesen meghatározott értéket tulajdonított? Nem zárható ki, hogy olyan módon használja a húsvéti bárány kifejezést, tehát olyan értelmet tulajdonit Jézus halálának, amely a korabeli zsidó szövegekben nem kimutatható. 22 'EOLOGIA 2008/1-2
