Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban
Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban RÓZSA HUBA ÖSSZEGZÉS A felvilágosodástól kezdve a szentírási szövegek megközelítését a diakrónia uralta s a történetkritikai módszer fokozatos kidolgozásához és alkalmazásához vezetett. A történetkritika a bibliai szöveg reális adottságaira akar választ adni, használata tehát jogosult a bibliamagyarázatban, és elismerten pozitív eredményei vannak. Használata nélkül a bibliai szövegek szakszerű és tudományos magyarázta elképzelhetetlen. Ugyanakkor egyoldalú használata miatt — főként filozófiai és vallástörténeti előfeltételekkel párosulva — a módszer szembekerült a szentírási kinyilatkoztatás és hit értékeivel. A előfokozatok egyoldalú hangsúlyozása és a keletkezés történeti feltételeiből történő magyarázata pedig gyakran atomjaira szedte szét a szöveget, de teológiai jelentését nem ragadta meg. A 70-es évektől indul meg az a folyamat a biblikus kutatásban, amely a hangsúlyt a szinkronikus megközelítésre, azzal a felismeréssel, hogy bibhai szöveg jelentéstartalmát a végső, kánoni forma tartalmazza. A szinkrónia képviselői az elemzésnek egyre több irodalmi módszerét alkalmazzák a szentírási szövegek értelmének feltárására. A nyelvi és strukturális elemzés alkalmazása során a szinkrónia képviselői sem kerülik el azt a helyzetet, hogy csak a szöveg analízisének technikájára fordítják a hangsúlyt, míg a teológiai jelentés háttérben marad. A exegézis viszont a bibhai szöveg teológiai és hit értékeit akarja biztosítani a szövegek értelmének kifejtésében. A kánoni megközelítés problémáit már említettük. A diakrónia vitathatatlan érdeme, hogy a figyelmet a kánoni szöveg jelentőségére fordította, és a kánoni megközelítés valamint az intertextualitás felhívja a figyelmet kánonnak, a bibhai könyveknek a közösség hitét kifejező összefüggésnek értelmező szerepére. Az elmúlt évtizedekben folytatott dialógus a két értelmezési irány képviselői között rámutatott arra, hogy a diakrónia és a szinkrónia nem kizáiják, hanem kiegészítik egymást. Egyik megközehtés sem létezhet a másik nélkül. Egyre inkább nő az a belátás, hogy a jövő exegézise egy diakronikusan reflektált szinkrónia.12 12 A tanulmány az OTKA T 049108 számú kutatási támogatásával jött létre. 223
