Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban
RÓZSA HUBA Az exegézis és az értelmezés főbb irányai napjainkban A kánoni megközelítés abból a felismerésből indul ki, hogy a kánon a Biblia írásai között szövegösszefüggést és jelentés-összefüggést teremt, és így kánon meghatározza a keretébe tartozó írások értelmezését is. Olyan teológiai magyarázatról van szó, amely a bibliai szövegeket a Biblia kánonjának, tehát a Bibliának, mint egésznek fényében értelmezi. Minthogy a kánon a hívő közösség hitét irányítja, s egyúttal annak kifejezése is, ezért a kánoni értelmezés is magyarázat is hit keretében marad. A kánonkritika gyakorlatában két irányzat érvényesül. Az egyik irányzat (B. S. Childs) a szöveg végső kánoni formájára összpontosít, míg másik irány Q. A. Sanders) a „kánoni eljárásra”, vagyis a hívő közösség normatívnak tekintett írások fejlődésére. Elsősorban az iránt az eljárás érdeklődik, ahogyan a kánon kialakulásának folyamatában a régebbi hagyományokat használták és az új körülményekhez alkalmazták, míg végül létrejött a hívő közösség számára normatív írások egésze, gyűjteménye. A kánoni megközelítés felvetése a biblikus kutatásban élénk visszhangot váltott ki és hatása napjaink szentírástudományában is jelen van. Kezdetben a diakrónia képviselőinél, elsősorban német nyelvterületen, elutasításra talált és éles polémia bontakozott ki. A kánoni megközelítés megalapozottságáról és alkalmazásáról folytatott polémia azonban termékeny párbeszéddé alakult át.3 4 5 Összességében véve a szinkronikus eljárásoknak is megvannak a hiányosságai. A bibliai szöveg irodalmi sajátosságainak elemzése sokszor csak a tartalom formális leírására, vagy a meglehetősen bonyolult irodalmi technika bemutatására szorítkozik, a szöveg kiszakad a bibliai összefüggésből, nélkülözi a üdvtörténeti hátteret és teológiai jelentése is elvész. Bármennyire mérvadónak is tekintjük a szöveg végső formáját, az egzegetikus magyarázat nem nélkülözheti a szöveg keletkezéstörténetének ismeretét, vagyis a diak- ronikus elemzés valamilyen formáját. A kánonkritika legnagyobb hiánya a kánon és magának a kánoni megközelítés módszerének meghatározatlansága. Megfigyelhető, hogy maga B. S. Childs és J. A. Sanders is folyamatosan korrigálta a két fogalmat. A legnagyobb probléma a kánon kérdése, hogy mit jelent a kánon. A kánon ugyanis jelentheti a végső szöveget (de mi a végső szöveg? — lásd zsoltárok), a könyvek gyűjteményét (de melyiket? — keresztény, zsidó, protestáns, katolikus, ortodox) és a hívő közösséget, amelynek hitét a kánon meghatározza (de melyik közösség hite lesz meghatározó?). Intertextuális exegézis A ún. intertextuális exegézis szoros összefüggésben áll a kánoni megközelítéssel, illetve a kánoni megközelítés által felvetett kérdésekkel. Az intertextuális exegézis arra a tényállásra épül, hogy a bibliai kánonon belül számos szöveg átveszi egy másik szöveg elemeit. 3 Childs, B. S., A Call to Canonical Criticism (Recenzió J. A. Sanders, Torah and Canon), in Int 27 (1973), 88—91; The Canonical Shap of the Prophetic Literature, in Int 32 (1978), 46-55; The Exegetical Significance of Canon for the Study of the Old Testament, in VTS 29 (1978), 66-80; Introduction to the Old Testament as Scripture (1979), London 1983^; Response to Reunerwers of Introduction to the Old Tstament as Canon, inJSOT 16 (1980), 52—60; The New Testament as Canon. An ltroduction, Philadelphia 1985; Die Beziehungen vom Altem und Neuem Testament aus kanonischer Sicht, in Eine Bibel - zwei Testamente, Positionen Biblischer Theologie (szerk. Dohmen, C.-Söding, T.), Paderborn 1995, 29—34. 4 Sanders, J. A., Torah and Canon, Philadelphia 1972; Biblical Criticism and the Bibel as Canon, in USQR 32 (1977), 157—173; Text and Canon. Concepts and Method, in JBL 98 (1979), 5—29; Canonical Context and Canoncal Criticism, in HBT 2 (1980), 173-197; Canon and Community. A Guide to Canonical Criticism, Philadelphia 1984; From Sacred Story to Sacred Text. Canon as Paradigm, Philadelphia 1987; Scripture as Canon for Post-Modern Times, in BTB25 (1995), 56-63. A kinőni megközelítésnek a jelen biblikus kutatásban elfoglalt helyzetéről jó tájékozódást nyújt a következő tanulmánykötet: Auwers, J. M.-Dejonge, H. J., The Biblical Canons, BETL 163, Leuven 2003. 220
