Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában PUSKÁS ATTILA 4. 1. Görög teológia: a tisztítótűz eszméjének elemei A tisztítótűz későbbi egyházi hitének egyes lényegi elemeit megtaláljuk Alexandriai Kelemen teológiájában, aki az antignosztikus polémia kontextusában fejtette ki tanait. A gnosz- tikusok egyfelől eloldották az istenismeretet az erkölcsi élettől, az életszentségtől, másfelől a testi és a szellemi emberről szóló páli tanítás félreértelmezésével a keresztényeket a szellemiek/gnosztikusok (pneumatikoi), az érzékiek (pszüchikoí) és az anyagiak vagy testiek (hülikoi, szarkikoi) osztályába sorolták, és e csoportok között átjárhatatlanságot állítottak. A szellemiek / gnosztikusok természetüknél fogva tökéletes istenismerettel rendelkeznek és biztosan az üdvösségre jutnak; a lelkiek istenismerete tévedésekkel vegyes és hiányos, üdvösségre jutásuk bizonytalan; a testiek/anyagiak nem rendelkeznek igaz istenismerettel és biztosan nem jutnak üdvösségre. A valentinoszi tanítás szerint az lKor 3,10-15-ben szereplő ítélet tüze nem érintheti a gnosztikus/szellemi embert, mert a ke- resztség vize és a Pneuma megvédi ettől; a lelki és a testi embert ellenben igen, gyógyító illetve megsemmisítő erőként. Válaszként a valentiniánus tanokra Kelemen a „paideia” (nevelés) görög eszméjével értelmezte Isten egyetemes üdvözítő cselekvését, s ennek keretében kifejtett teológiáját a következő tételekben foglalhatjuk össze:25 (1) Mivel a tisztaszívűek láthatják meg Istent, az istenismeret előfeltételezi az életszentséget, az erkölcsi tökéletesedést, a bűnbánatot. (2) A gnosztikus determinizmussal szemben állítani kell, hogy minden keresztény számára lehetséges és szükséges az életszentségben és az istenismeretben való folyamatos gyarapodás. (3) Ez a Paidagogosz-Logosz megtisztító, nevelő és tanító tevékenységét, valamint a keresztény erkölcsi erőfeszítéseit, bűnbánatát, megtérését feltételezi. (4) A ke- resztségben kezdődő, a hittől az egyre teljesebb tudásig/istenismeretig vezető út, s vele a lelki megtisztulás folyamata a halál után is folytatódik s az Isten színelátásában végződik. Az lKor 3,10—15-ben szereplő tűz megtisztító és nevelő erejű. A bűnösök osztályrésze a tűz lesz majd a halál után, ez a tűz azonban nem az istenképmást fogja érinteni, hanem csak a „szalmát”, a bűnt. Mivel a földi életben senki nem jut el az életszentségnek arra a fokára, mely az istenlátást lehetővé tenné, mindenkinek szüksége van a halál utáni tisztulásra. A túlvilági tűz „értelmes” (phronimon) láng, megtisztítja a lelket a bűnös hajlamaitól, szenvedélyeitől, s bizonyossággal elvezet Isten örök látására. (5) Ez a tűz Isten ítéletének a tüze, mert Isten a rossznak ellenáll és megítéli, ám úgy, hogy megtisztító, gyógyító hatást gyakorol a lélekre. Kelemen határozottan állítja, hogy Isten büntetésének a motívuma sohasem a bosszú, hanem kizárólag a bűnös megjavítása).26 Nyitott és vitatott kérdés, hogy ebben az elgondolásban lehet-e helye az örök kárhozat büntetésének.27 (6) S végül Kelemen állítja, hogy a megtisztulást és istenismeretben gyarapodást jelentő folyamat minden szakaszában jelen van az ekkléziológiai szempont, az egymásról való gondoskodás: a halál küszöbén túl az Isten színelátására jutott „igazi gnosztikus” is 25 Vö. Vanyó, L., Az ókeresztény Egyház és irodalma, in Ókeresztény írók 1, Budapest. 1980, 384—397. Schmöle, Kl., Läuterung nach dem Tode und pneumatische Auferstehung bei Klemens von Alexandrien, Münster 1974. 26 Vö. Sztróm. VII, 26; Paid. I, 70, 1-3. Brian Daley szerint Kelemen csak tisztító jellegű büntetéseket ismer, s ezzel bennfoglaltan mindenki egyetemes üdvösségre jutását vallja (apokatasztaszisz). J. Le Goff ezzel szemben azt is kiolvasni véli a kelemeni szövegekből, hogy az alexandriai teológus Isten ítélet-tüzének kétféle hatásáról tud: a javulásra képesek számára mind ebben, mind a jövendő életben nevelő hatású (dídaszkalosz); a javulásra képtelenek számára büntető természetű (kolasztikosz). Vö. DALEY, B., Eschatologie, in HDG IV, 7, Freiburg 1986; Sztróm. I, 27; IV, 24; VII, 2; Le Goff, J., Die Geburt des Fegfeuers, Stuttgart 1984, 74-76; Sztróm. IV, 24; VII, 6; V, 14. 201
