Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Perendy László: "...tévhitük pusztulásba viszi őket" Antiokhiai Theophilosz püspök az eretnekségről
. tévhitük pusztulásba viszi őket’ - Antiockhiai Theophilosz püspök az eretnekségről PERENDY LÁSZLÓ Bolgiani tíz strukturális elemet rekonstruál az elveszett műben. Véleménye szerint a bevezető részben Theophilosz megállapította, hogy noha Hermogenész kereszténynek mondja magát, valójában azonban a filozófusoktól függ, és nem a próféták tanítványa. A következő rész tartalmazhatta Hermogenész tanításának lényegét, vagyis hogy az ősanyag éppen olyan örökkévaló, mint Isten. Bizonyára ismertette Theophilosz azokat a bibliai helyeket is, amelyekre Hermogenész hivatkozott. A harmadik részben a prófétáktól hozott fel érveket Theophilosz, akik szerint Istennek semmire nem szorul rá, még a térre vagy az időre sem. A negyedik rész szólt a Toposzról, akiről Bolgiani szerint hasonlókat írhatott Theophilosz, mint amiket Autolükoszhoz címzett három könyvében találunk: νεύμα θεοΰ καί άρχή καί σοφία καί δύναμις ύψίστου („Isten Lelke, Kezdet, Bölcsesség és a Magasságbeli Ereje”, II, 10). Az ötödik rész arról szólhatott, hogy az ősanyag, vagyis a ΰλη is Isten teremtménye, amelyet a teremtés folyamatának következő lépéseként Isten megformált. Ebben a tekintetben eltért Tertullianus véleménye, aki nem azonosítja a Genezis szövegében szereplő terrát a matériával, vagyis a ΰλη-vel. Ő tehát nem fogadja el a kétlépcsős teremtés elméletét. A hatodik részben bizonyára azt cáfolta Theophilosz, hogy a Genezis szövegében szereplő ή γη ήν ... κτλ („A föld ... volt”) mondatot az ősanyagra lehetne vonatkoztatni. Hermogenész szerint ugyanis az ην éppen az ősanyag örökkévalóságára utal, mivel imperfectum alak. A hetedik rész bizonyára a vizek fölött lebegő lélekkel foglalkozott, a nyolcadik pedig a Logosz tevékenységével, amelyről ezt olvassuk az Autolükoszhoz II. könyvében, a 10. fejezet végén: δεδημιούργηκεν τον κόσμον („megalkotta a világot”). A kilencedik részben bizonyára eszkatológiával és apokaliptikával kapcsolatos szövegeket elemzett a szerző, a tizedikben pedig antropológiai kérdésekkel foglalkozhatott.8 9 Bolgiani szerint Theophilosz Hermogenész ellen írt műve később keletkezett, mint az Autolükoszhoz, valószínűleg 185 környékén. A mű eredetiségét Bolgiani abban látja, hogy Theophilosz apokaliptikus művek alapján cáfolja az ősanyag örökkévalóságának tételét, mégpedig elsősorban a kánoni Jelenések könyve alapján, amely szerint a régi ég és a régi föld megszűnik, majd Isten rögtön új eget és új földet teremt (Jel 21,1). Ha tehát Isten meg tudja semmisíteni a régi földet, vagyis az ősanyagot, akkor az ősanyag sem lehet örökkévaló, hanem kezdetben a semmiből (έξ ούκ οντων, ex nihilo) teremtette Isten.’ Theophiloszról írt szócikkében Nicole Zeegers-Vander Vorst megjegyzi, hogy az antiokhiai püspököt nemcsak apologétaként tarthatták számon a kódexmásolók, hanem hereziológiai (eretnekségekkel kapcsolatos) művek szerzőjeként is. Erre utal az a tény is, hogy az a kódex, amelyben az Autolükoszhoz fennmaradt, egyértelműen hereziológiai témájú műveket is tartalmazott.10 Tertullianus Adversus Hermogenem című művét Frédéric Chapot adta ki a Sources chrétiennes sorozatban.11 Bevezetőjében Tertullianus elsődleges forrásának tekinti Theophilosz Προς την α'ίρεσιν Έρμογενους c. művét. Keletkezési időpontjának ő is körülbelül 185-öt tartja, elfogadva Bolgiani nézetét. Megemlíti továbbá, hogy Bolgiani Tertullianus műve alapján kísérelte meg a mű szerkezetének rekonstruálását. Chapot szerint nyilvánvaló, hogy Tertullianus ismerte Theophilosz munkáját. Az Adversus Hermogenem keletkezését 205 környékére datálja, tehát véleménye szerint a két mű keletkezése között mintegy 20 év telt el. 8 Uo. 111-113. 9 Uo. 113-118. 10 Zeegers-Vander Vorst, N., Théophile d’Antioche, in Dictiomaire de spiritualité. Paris 1990, cc. 530-542, 531. Tertullien: Centre Hermogene (Sources chrétiennes 439) (ed. Chapot, F.), Paris 1999. 179
