Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA ről, nem tudják kellő módon védelmezni sem a hitet, nem fogják tudni az evangélium szellemében intézni a dolgok e világi rendjét sem. A kellő valláserkölcsi érettség hiánya tehát a törvény meg nem tartásához, súlyos jogtalanságokhoz vezet. A kánonjog ezért elrendeli minden hívő, különösen pedig a pásztorok és a megszentelt élet intézményeiben élők számára az életállapotuknak megfelelő szent életre törekvés kötelességét. Maga az Egyházi törvénykönyv direkt módon kevés kánont szentel a dolog természetéből adódóan az erények védelmének és kibontakoztatásának. Büntető törvénnyel megerősítetten védi a teológiai erényeket, mint a krisztushívők legnagyobb kincsét. így a 209. k. 1§ azt mondja ki, hogy minden katolikus krisztushívőnek kötelessége megőriznie a katolikus egyházzal való láthatatlan és látható és teljes közösséget, mivel ez az egyház őrzi és közvetíti a Krisztussal való kapcsolatot, illetve segíti annak hiteles kibontakozását. A 751. k. jelzi a hit, remény és szeretet ellenes magatartásokat (jóllehet csak a hitet nevesíti, ám a kánon szövegezése magába foglalja a remény és szeretet természetfeletti erényét is, mivel a hidetétemény egésze csak e hármas-egy aktussal fogható fel, fogadható el. Ugyanakkor helyesen említi csak a hitet, mivel jogi értelemben csak a hitre vonatkozóan tudunk olyan egyértelmű jogi elemeket találni139, melyek bizonyítják a Krisztussal való egyértelmű szakítást). Az 1364. k. 1§ pedig jelöli a hit elleni bűncselekmény elkövetőjének büntetését, vagyis az önmagától beálló kiközösítést, ami jelen esetben büntető jellegével együtt inkább deklarálja az elkövető Krisztust tagadó magatartását, s így felfogható az elkövető lelkiismereti szabadsága tiszteletben tartásának. További egyházjogi rendelkezések, melyek a remény erényének is kibontakoztatására irányulnak: a hitoktatás, a katolikus nevelés, melynek integrálisnak, vagyis az ember összes testi, szellemi és lelki képességeinek művelését, vagyis a Krisztusi eszménynek megfelelő rendezését követeli meg. Ide sorolható az életállapot szabad megválasztásának joga és kötelessége, valamint az az előírás is, mely szerint egyetlen ember sem kényszeríthető lelkiismereti meggyőződése ellenére a katolikus hit, remény és szeretet elfogadására. Igaz, ezeknek a megtagadására sem. A klerikusok és szerzetesek számára különleges védelmet kapnak a fogadalomból származó, illetve az elöljárónak való engedelmesség, valamint a tisztaság erényei. Hasonló eset a szentségektől való eltiltása azoknak a kánoni formára kötelezett híveknek, akik érvénytelen házasságban vagy tartós együttélésben, tehát élettársi kapcsolatban vannak. Klerikusok számára megtilt bizonyos foglalkozásokat, néhány tevékenységet pedig a klerikusi állapothoz nem illőnek minősít.140 Ezek a rendelkezések is azt a célt szolgálják, hogy a klerikusok azokban az erényekben gyakorolják magukat, melyek státuszuknak megfelelnek, s ezt ne gyengíthessék az azokkal ellentétes vagy nehezen összeegyeztethető elfoglaltságok. Általában minden büntetés a tettes megjavítását is célozza141, ami esetünkben az erények útjára való visszatérítést és 139 Közelebbről, csak a fides quae creditur megvallása, illetve hiányossága bizonyítható a jog mezején. A keresztény ókorban nem szolgáltatták ki a keresztséget olyan személyeknek, akik tisztességtelen szakmát űztek, vagyis azok számára, akiknek életállapotuk és állandó tevékenységük nyilvánvalóan ellentétben állt az evangélium értékrendjével. A Kódex az alábbi cselekményeket minősíti büntetendő cselekményeknek: A) Büntetendő cselekmények a vallás ellen és az Egyház egysége ellen: 1. Hitehagyás, eretnekség és szakadárság; 2. Szent dolgokban való közösködés, 3. A nem katolikus keresztelés és nevelés, 4. A szent színek meggyalázása, 5. A hamis eskü, 6. A vallás nyilvános megsértése. B) Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok ellen és az egyház szabadsága ellen: 1. Egyházi személy elleni fizikai erőszak, 2. Az engedetlenség, 3. Felfolyamodás a pápa intézkedése ellen, 4. Az izgatás, 5. Egyházellenes társulások, 6. Az egyház szabadságának megsértése, 7. A megszentségtelenítés, 8. Egyházi javak jogtalan elidegenítése. C) Tisztségek bitorlása és a gyakorlásuk során elkövetett bűncselekmények: 1. A bűntárs feloldozá- sa, 2. A szentségkiszolgáltatás színlelése, 3. A szentségek körüli simónia, 4. A hivatal bitorlása, 5. Az illetéktelen 171
