Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk tekinthetjük azoknak a jeleknek és hatásoknak, melyeket fel kíván venni az ember, azért, hogy része legyen a megváltásban, hogy éljen Krisztus kegyelmével. A Joachim a Fiore- féle eszme tehát az ember önistenítésével rokon, hamis spiritualizmus, tehát megkísérelte szétfeszíteni az ember status creaturae helyzetét. Ebből adódóan türelmetlen, hiszen ez az eszkhaton csak-csak késik, s az egyházat vádolják tökéletlenségeiért, sőt végső esetben militáns forradalmárságba, illetve könyörtelen evilági messianizmusba csap át.125 Immár Isten Országa egy evilági állam nélküli közösséggel126 mint végső céllal válik azonossá.127 A második fontos gondolkodó nem más volt, mint Nicolaus Cusanus. Két fő gondolata terelte tévútra az emberi gondolkodást: 1. „Egy kvázipanteista koncepció, amely szerint az univerzumnak Isten nem a külső teremtője, hanem inkább növekedési elve és poten- cialitásának határa.” 2. „Maga az univerzum, amely nem rendelkezik adott modellekkel és objektumokkal, hanem viszonyok, részesedések és kölcsönös egymásba hatolások hálózata, sőt, még merészebben elgondolva, az emberi értelem fokozatosan létrejövő alkotása. [...] »Istennek« (idézőjelben, mert itt inkább valamiféle erő, mint személyes teremtő) így kell megtalálnia helyét egy szellemesen megalkotott rendszerben, amely komolyan azzal az igénnyel lép föl, hogy tudományos legyen e szó modern értelmében.”128 Ez a felfogás is arra adott bátorítást, hogy az ember kiszabadítsa magát teremtményi állapotának börtönéből. A harmadik tudatformáló személyiség végül Pico della Mirandola volt, a humanista ember megtestesítője. Ö még szintén vallásos volt, de gyakorlatilag új vallás megtestesítője, melyben egy hamis misztika révén a teremtményt, önmagát isteníti, akiben mintegy beérnek az előbbi gondolkodók félreérthető kijelentései. Ezekkel a felfogásokkal szöges ellentétben áll a katolikus hit, remény és szeretet. Éspedig azért, mert az ember a világ végezetéig ember, azaz teremtmény marad, s Krisztus kegyelme arra elég csak számára, hogy a vallás-erkölcsi erényeket birtokba vegye és azokat hősiesen gyakorolva, elnyelje az örök üdvösséget, megmaradva ezzel szabadsága, vétőképessége, tehát emberi méltósága. 6. AZ ÉLETSZENTSÉG, AZ ERÉNYEK HŐSIES GYAKORLÁSA ÉS A REMÉNY KAPCSOLATA Az értelmi és az erkölcsi erények, s az azokat még nagyobb egységbe fogó istenies erények, illetve mindezek tökéletes készsége, képessége adja az életszentséget, a Krisztushoz való hasonlóság teljességét,129 a képmás volt beteljesedését. Mi ugyan csak néhány erényben jutunk el egyfajta tökéletességhez, a maga teljességében ahhoz a megtestesült eszményhez, amilyen Krisztus volt, sohasem. Ma, amikor inkább csak szakemberekre tart igényt a világ, véglegesen idejétmúltnak tűnhet az az embereszmény, melyet a katolikus egyház tár minden ember elé, éspedig azt, hogy az emberi élet tökéletességét elsősorban nem szakmabeli tökéletessége, hanem vallás-erkölcsi értelemben vett tökéletessége adja. Ez a vonás nem kisebbíti szakmabeli felkészültségének kötelezettségét, hanem mintegy annak komplementuma, pontosabban megalapozója. 125 Vö. Hamersveld van, M.-Klinkhamer, M., Könyörtelen messianizmus. A kommunizmus követői és áldozatai, Budapest 1998. A katolikus felfogás szerint az állam természetjogi alapon létezik az idők végezetéig. Épp leépítése okozza a társadalmi anarchiát. Nem tagadjuk, hogy az állami hatalom elfajulása szintén hasonló következményekre vezet. 127 Vö. MOLNÁR, T., Keresztény humanizmus, Budapest 2007, 30—31. 128 Uo. 35-36. Vö. Misztal, H., Le cause di canonizzazione. Storia eprocedura, Cittá dei Vaticano 2005, 17. 168
