Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
MARTOS LEVENTE BALÁZS „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk” következményeitől, de ezt fejezik ki azok a képek is, amelyek a 6—8. verseket olyan színessé teszik (ld. alább). Sőt nemcsak saját figyelme koncentrálódik a hívő közösség életére, hanem őket is arra hívja, hogy ne is törődjenek a körülöttük élők dolgaival (9—13. versek). A közösség saját erkölcsi integritását kell megőrizni. A kívülállók ilyesfajta kissé negatív személete természetesen nem az egyetlen szemléletmód a világgal kapcsolatban, amellyel Pálnál és az Újszövetségben találkozunk, az azonban tény, hogy ebben az esetben az az apostol szándéka, hogy a közösség lényegét, azonosságát megőrizze és megőriztesse. Azok a témák, amelyeket az apostol érint, főleg a szexuális viselkedés és a házasság, természetükből adódóan érintik a közösség kapcsolatát a világgal. Nem véletlen, hogy a levél folytatása is (6,12—20; 7. fejezet) hasonló kérdéseket tárgyal. Az a fogalom, amely köré az 5-7. fejezetek erkölcsi buzdítása csoportosítható, a közösség szentsége, amelyet a kívülről jövő támadásokkal szemben meg kell védeni, ki kell fejezni, el kell határolni.5 Nyilvánvaló, hogy a fejezet önmagában értelmezhető egészet alkot. A 4. fejezet vége azt a gondolatsort záija le, amely még a levél első mondataival kezdődött, s amelyben Pál szóbeli információkra hagyatkozott. A 6. fejezet pedig ismét más jellegű kérdésekről, vitáról és pereskedésről tárgyal, ezért szintén elválasztható. Pál érvelése folyamatos, egyik gondolat hívja a másikat. A bevezető mondatok (Pál szemszögéből) elemzik a tényállást és döntést hoznak (1—5.); a fejezet központi bekezdése a döntés teológiai hátterét fogalmazza meg (6—8.);6 majd a befejező, harmadik bekezdés újabb általánosítást közöl, amely a keresztények és a világ kapcsolatára vonatkozik (9—13). A második bekezdést a pászkára való utalás, a harmadikat pedig egy korábbi levéllel kapcsolatos félreértés tisztázása és egy ószövetségi idézet nyomatékosítja. A szöveg meghatározó jelensége az ítélet, azaz a megkülönböztetés:7 az 1—5. versekben a bűnös férfi és a közösség között történik megkülönböztetés, az ítélet konkrét. A 6-8. versekben a kevés kovász és a sok tészta ellentéte tűnik föl, a kovászost meg kell különböztetni a kovásztalantól, a régit az újtól. Az ítélet kritériumai jelennek meg. Végül a 9—13. versekben a külső és a belső világ különül el, az ítélettel kapcsolatban pedig a tárgyra reflektál a szerző, arra, hogy kit vagy mit kell megítélnie a kereszténynek. Hogy a Krisztusra vonatkozó hitvalláshoz visszatérünk: hol és hogyan jelenik meg ebben a szövegben Jézus Krisztus? Először az Úr kifejezés többször említése tűnik föl, akinek nevében és akinek erejével Pál ítél és cselekszik, és akinek napján a bűnös megmentését reméli. Másodszor az a vers, amelyet a továbbiakban részletesebben is elemezni kívánunk, a 7. vers, amely a 6—8. versek összefüggésében áll. Az itt használt képek az ószövetségi és korabli zsidó hagyományból származnak (vö. Kiv 12; MTörv 16).8 A kovászra vonatkozó közmondásszerű kép, amely átjárja az egész tésztát és jelen esetben el is rontja (vö. Gál 5,9), a szinoptikus képi hagyomány jól ismert darabja (Mt 13,22; 16,6.12; Mk 8,15; Lk 12,1; 13,20—21). Az egész közösség iránti aggodalom, illetve az egyén bű5 Vö. pl. Strack, W., Kultische Terminologie in ekklesiologischen Kontexten in den Briefen des Paulus (BBB 92), Weinheim 1994, 177. 6 A kommentárok messzemenőkig megegyeznek a 6—8. versek ilyetén szerepével kapcsolatban. Vö. Fabris, R., Prima lettera ai corinzi (I libri biblici — Nuovo Testamento 7), Milano 1999, 79; Horsley, R. A., í Corinthians, 80 és mások. 7 A krinó ige alapjelentése közismerten ’szétválasztani, megkülönböztetni’ (vö. F. Büchsel, ’krinó’, in TWNT III, 921-922), s innen származik az elvont gondolkodást, gondolati szétválasztást feltételező ’megítélni’ jelentés, amely a szó újszövetségi használatának is leggyakoribb formája. 8 Ld. ehhez Kocsi, Gy., „A régi pászkától az új húsvétig”, in Szenvedéstörténet. Nemzetközi biblikus konferencia 2005. szeptember 4-7. (szerk. Benyik, Gy.), Szeged 2006, 63-78. 16 TEOLÓGIA 2008/1-2
