Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk Először azt kell tisztáznunk, hogy milyen alapvető különbség van hatásukat tekintve az erények és az ajándékok között? Adolphe Tanquerey — idézve Aquinói Tamást - azt mondja, hogy „Isten [...] kétféleképpen működhet bennünk. Úgy, hogy alkalmazkodik a mi cselekvési módunkhoz; ezt teszi, amikor erényeket önt belénk. Ezek segítenek bennünket abban, hogy fontolgassunk, hogy keressük a legjobb eszközöket célunk elérésére. Hogy ezek a cselekedetek természetfelettiek legyenek, arra adja Isten a segítő kegyelmet. De mindebben meghagyja nekünk a kezdeményezést. Mi válogatunk, az okosságnak vagy a hittől megvilágított természetes eszüknek irányítása mellett. Itt tehát mi cselekszünk a kegyelem segítségével. Hanem Isten az ajándékok segítségével olyan módon hat a lélekre, amely felülmúlja az emberi cselekvési módot; itt maga az Isten a kezdeményező. Mielőtt még időnk lenne fontolgatni és az okosság szabályai szerint dönteni, isteni felvilágosításokat, ösztönzéseket küld, amelyek cselekszenek bennünk a mi fontolgatásunk nélkül. Ezt a kegyelmet, amely szelíden kéri és megnyeri beleegyezésünket, tevékeny kegyelemnek lehet nevezni. [...] Az erények arra tesznek hajlamossá, hogy képességeink természetüknek megfelelően cselekedjenek: így az erények hatása alatt és a segítő kegyelem segítségével úgy keresünk, dolgozunk, okoskodunk, amint a természet rendjében szoktuk. ... Az erények hatása alatt a természetfölötti okosság szabályait és útmutatásait követjük; tehát okoskodnunk, fontolgatnunk és határoznunk kell. Az ajándékok hatása alatt vezetni engedjük magunkat egy isteni ösztönzéstől, amely hirtelen, személyes megfontolásunk kikapcsolásával, erőteljese hajt, hogy megtegyük ezt, vagy azt a dolgot. [...] Aki az erényeket használja, evez, aki pedig az ajándékokat használja, az vitorlázik.”100 Ebből világosan látszik, hogy az ajándékok tökéletesebbek, mint az erények, vagy talán pontosabban szólva, tökéletessé teszik az erényeket, még inkább az erények segítségével tevékenykedő embert. Az erények gyakorlásának a legfelső fokát jelzik ezek a készségek.101 Az erősség lelke közvetlenül a lelki erősség sarkalatos erényére hat, ám az szerves része a remény erényének. Ebből adódóan, az erősség lelke sajátos erővel ruházza fel a reményt is. Ez pedig bátorságot és vidámságot ad a léleknek mind a cselekvésben, mind pedig a szenvedésben. Az Úr félelmének ajándéka „tökéletesíti a remény és egyszersmind az önmérséklés erényeit; a remény erényét, amennyiben irtózik Isten megsértésétől, nehogy elveszítsük Istent; és az önmérséklés erényét, amennyiben visszatart azoktól a hamis örömöktől, amelyek elválaszthatnának Istentől.”102 A tudás lelke azt eredményezi, hogy könnyen és biztosan felismeijük mindazt, ami a magunk és mások üdvére válik, illetve mindazt, ami ettől eltávolít minket. Ez az ajándék „felfedi előttünk lelkünk állapotát, annak titkos érzelmeit és azok okait, indítóokait, valamint azokat az eredményeket, amelyekre vezethetnek. [...] Megtanít arra, hogy használjuk a teremtményeket, lépcsőül az Istenhez. Természetünk ösztöne örömre hajt Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 828—830. így például „az okosság, ha a tanács ajándéka tökéletesíti, részeltet bennünket magának az Istennek a világosságában. A lelki erősség rendelkezésünkre bocsátja Isten erejét. De az ajándékok nem magasabb rendűek, mint az isteni erények, főleg a szeretet. Mert a szeretet a legelső és legnemesebb a természetfölötti adományok között, amelyből fakadnak az ajándékok is. Azt azonban mondhatjuk, hogy az ajándékok tökéletesítik az isteni erények gyakorlatát. így pl. az értelem ajándéka elevenebbé és mélyebben látóvá teszi a hitet, amennyiben bemutatja neki a hitigazságok összefüggését; a bölcsesség ajándéka tökéletesíti a szeretetnek a gyakorlását, amennyiben azt eredményezi, hogy élvezzük Istent és az isteni dolgokat.” Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 831—832. 102 Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 846-847. 162
