Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
nia virtutum™, az új ember, a kiemelkedés a tömegember rezignáltságából, annak csalóka hit-, remény- és szeretetábrándjaiból, röviden erénymentes, értékközömbös világából. Valláserkölcsi életünk minőségét ugyanakkor nem annyira az egyes erkölcsi cselekedeteink jósága vagy helyessége határozza meg, hanem sokkal inkább a „cselekvő személyjósága. A szabadságból fakadó önelhatározás és önrendelkezés az egyes cselekedeteken át mindig az ember egészére irányul és egész életére. [...] A személy valósítja meg tevékenységével a jót, mindenekelőtt önmagának jóságát. Ajóra való maradandó készség, a jóban való szilárdság az erény. A jó ember szilárd jellemű, önmagával azonos, tetteiben harmonikus ember.”88 89 Mit kell mondanunk arról a tételről, hogy ha valaki egy erényt tökéletesen birtokol, akkor vajon a többit is bíija-e, s ha egynek is híjával van, egyiket sem birtokolja? Az ember alapvetően minden képességét és készségét valami módon egyszerre birtokolja és működteti. Lehetségesek leszakadások, ún. dezintegrált, illetve sohasem integrált területek, de alapelvként leszögezhetjük, az ember, ha érez, gondolkodik és cselekszik, egyazon tudattal, egyazon énnel tevékenykedik. Vagyis epy erény működése feltételezi a többi erény egyidejű és valamilyen szintű működését. Am ezek teljesítményének szintjét sok-sok tényező befolyásolja, nemcsak a neveltetés, nemcsak a választott világnézet, vagyis a vallás, de a temperamentum, az önnevelés, az örökletes tényezők, illetve a személyiség értékigenlő vagy értéktagadó hajlama és annak erőssége is. Mivel az egyes erények igen szoros és kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, így egymást segíthetik, vagy helytelen gyakorlásuk során egymást gyengíthetik.90 Egy-egy erény kiválósága ugyanakkor nem szükségképpen jelenti más erényekjavulását, csak abban az esetben, ha az erény gazdája valóban értékigenlő, és teljes szívvel vágyik a tökéletességre.91 Mindenesetre a szeretet nélkül egyik sem tökéletes, mivel a szeretet ebben a vonatkozásban a feltétlen jóakaratot jelenti.92 88 A harmonia virtutum legmagasabb foka a hiteles misztikus élet, amikor a lélek nemcsak mesteri, hanem művészi módon él a Szentlélek ajándékaival. Kitűnően jellemzi ezt az állapotot Horváth Sándor: „A misztikus ismeret nem új tárgyakat vagy éppen kinyilatkoztatásokat tartalmaz, hanem a meglevőt tökéletesíti, még jobban összegzi és így a központi szemléletet végképpen megvalósítja. Mikor az akarat az üdvösségszomj révén a saját tehetetlenségéből kiszabadul s a kegyelem és a szeretet révén szabaddá és úrrá lesz a természetfölötti tárgyon, úgyhogy az értelem által elfogadtathatja, akkor kezdődik még csak tulajdonképpeni tevékenysége. [...] A Szendélek ajándékai képviselik a készültségek legmagasabb fokát, általuk válik a természetfolötti oly mértékben természetté, hogy azt alanyilag az ösztönszerűség könnyűségével, tárgyilag pedig az arányosság elérhető legmagasabb fokával valósíthassuk meg. ... Az értelemben az intuíció mutatja az igazságot, az akaratnál pedig a középút érzéklése jelzi a készültségszerű cselekvés jelenlétét és tökéletességét. [...] A misztikus ismeret [...] sajátságai: a saját, küzdelmes munka {purificatio activa) kizárása és a természetfeletti tartalom természetiesítése (connaturalitas) [...], ami azonban csak fáradságos munkajutalma gyanánt részesít a megismert és megszeretett, szóval egész valónkat átható ismeret gyönyöreiben.” Vö. Horváth, S., Aquinói Szent Tamás világnézete, in Horváth Sándor OP emlékkönyv. Örök eszmék Aquinói Szent Tamásnál (szerk. Dabóci, M.—Fila, B — Fila, L.) Budapest 1985, 270—274. 89 Vö. Nyíri, T., Alapvető etika, Budapest 1994, 100-101. 90 Vö. TANQUEREY, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 645. 91 Vö. Király, E., A keresztény élethivatás, Budapest 1982, 174. 92 Amennyiben az ember az erkölcsi erényeket tökéletesen birtokolja, „azaz a szeretettel együtt, és valamicskét magasabb fokban, valóban összefüggnek, amennyiben nem lehet meg az egyik anélkül, hogy meg ne legyen valamennyi. Mert pl. minden erény csak akkor lehet tökéletes, ha okosság van benne; de viszont az okosságot sem lehet tökéletes fokban gyakorolni a lelki erősség nélkül, valamint az igazságosság és mértékletesség nélkül: a gyenge jellem, amelynek igazságtalanságra, mértéktelenségre van hajlama, sok esetben oktalanul fog eljárni. Az igazságosságot sem lehet tökéletes fokban gyakorolni lelki erősség és önmérséklet nélkül. Az erőt is az okosságnak, az igazságosságnak kell szabályoznia; a mérséklet nélkül sem tarthatja magát sokáig, stb. De ha az erkölcsi erények csak tökéleden fokban vannak meg, az egyik jelenléte nem követek meg okvedenül a másikat is. így vannak emberek, akik szemérmesek, de nem szerények; akik szerények, de nem irgalmasok; akik irgalmasok, de igazságosak”. Vö. TANQUEREY, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 645—646. A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA 159
