Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben
KRANITZ MIHÁLY A nagypénteki oráció a katolikus-zsidó párbeszédben 4. AZ ET PRO IUDAEIS IMÁDSÁG ÉRTELMEZÉSE Mivel az új pápai apostoli levél nem rendelkezett az 1962-es Missale nagypénteki imádságáról, ezért 2008. február 5-én a Szentszék titkársága közzé tette XVI. Benedek pápa jegyzékét, amelyben visszavonja a tridenti misekönyv hivatkozását, és új imaformát tartalmaz: Oremus et pro Iudaeis. Ut Deus et Dominus noster illuminet corda eorum, ut agnoscant Ie- sum Christum salvatorem omnium hominum. Oremus. Flectamus genua. Levate. Omnipotens sempiterne Deus, qui vis ut omnes homines salvi fiant et ad agnitionem veritatis veniant, concede propitius, ut plenitudine gentium in Ecclesiam Tuam intrante omnis Israel salvus fiat. Per Christum Dominum nostrum. Arnen.36 XVI. Benedek pápa szövegmódosításának egy része így hangzik: „A mi Urunk, Istenünk világosítsa meg szívüket, hogy ismegék el Jézus Krisztust, minden ember Üdvözítőjét.” Walter Kasper bíboros elmondta, hogy a zsidókkal való kapcsolat összetett és nehéz, amelyet sajátos érzékenység jellemez.37 Elismerte, hogy a rendkívüli szertartásban (az 1962-es Római Misekönyvben) szereplő ima sértő volt, mert a zsidók vakságáról szólt. A pápa ezt az utalást eltörölte, de hangsúlyozni kívánta, a keresztények és a zsidóság közötti sajátos különbséget. Sok minden közös a vallásunkban: Ábrahám, a pátriárkák, Mózes, Jézus és Anyja, Mária is zsidó volt. A különbség azonban az, hogy az Egyház számára Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, az Isten Fia. Az Egyház tanítása egyértelmű: Jézus Krisztus minden ember Üdvözítője, a zsidóké is. A nagypénteki oráció tartalma is ez: az Izrael népével kötött szövetség ma is érvényes, mert Jézus Krisztus tette azzá halálával. Ez a könyörgés a zsidók megtéréséről szól, de ez nem jelenti azt, hogy az Egyház missziót végez a körükben. Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében iga, hogy amikor a pogányok teljes számban megtérnek, akkor majd Izrael egésze üdvözül.38 Ez az Egyház eszkatologikus reménye: „Az embernek igazi nagy reménye csak Isten lehet, az az Isten, aki mindvégig és a beteljesedésig szeretett és szeret.”39 A múltban használt nyelvezet gyakran megvető volt a zsidók számára, míg a mostani szóhasználatot a tisztelet jellemzi. Kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk a fennálló különbséget.40 36 Ezzel az új orációval sikerült a régi és az új rítus között egy harmadik utat találni, jóllehet ezzel szemben is kifogások merültek fel. Vö. Prisciandaro, V., La controversia del rito romano, in Jesus (maggio 2008), 51. 37 Kardinal KASPER, W., Zur Diskussion um die geänderte Karfreitagsfürbitte, in Osservatore Romano — Wochenausgabe in deutscher Sprache (18. April 2008), 11. Róm 11,25-26. A nagypénteki oráció szentírási forrásairól lásd: Ward, A., Sources of the New Good Friday Intercession for the Jews in the 1962 „Missale Romanum", in Ephemerides Liturgicae 122 (2008), 250—255; Schöttler, H.-G., Die neue Kaifreitagsfürbitte und ihre Theologie. Eine neuheutige Störung der Christlich-jüdischen Beziehungen, in Bibel und Liturgie 81 (2008/2), 145-152. 39 XVI. Benedek, Spe salvi kezdetű enciklika 27, Szent István Társulat Budapest 2008, 30. Az új oráció elfogadása azonban még közelről sem teljes. Az olasz rabbik közgyűlésének elnöke, Giuseppe Laras bejelentette, hogyjövőre nem tartják meg a január 17-én esedékes zsidó-katolikus párbeszéd napját. Helyette a zsidóság napjára kerül sor. Laras rabbi azzal indokolta a döntést, hogy a nagypénteki hturgia zsidókért mondott imája, amelyet az 1962-es Római Misekönyv tartalmaz, és amelynek szövegét XVI. Benedek 2008. februárjában módosította, sérti a zsidók érzékenységét. 138
