Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Umberto Eco: A Passo di gambero
KÖNYVSZEMLE Az életrajzokból olykor talán vergődő, de mégis töretlen vállalkozókészségről, nem feltétlen elismerést eredményező munkásságról értesülhetünk. A publikációk jegyzéke híven tükrözi azt a teológiai tevékenységet, amely nem a piac meghódítására irányul, vagy hibrid tudományoskodás mezében tetszeleg, hanem szolgálni akar — keresi annak módját és lehetőségét, hogy a hallgatósággal, olvasóközönséggel, azon az úton keresse az Igazságot, amely annak megtalálására vezet. Ilyen értelemben igazolt a kötet címe. Ha azt a korszakot nézzük, amelyet a kötet átfog, megállapíthatjuk, hogy Kecskés Pál születésétől (1895) — például Vanyó László haláláig (2003) — több mint száz év múlott el. így az utóbbi jelenlétét a „pantheonban” első pillantásra valóban csak az a tény látszik igazolni, hogy idő előtt váratlanul távozott az élők sorából. Mégis, noha a kötet a múltra tekint vissza, az abban bemutatott szerzők a jövőt alapozták meg, és az általuk megkezdett tevékenység ma is folytatódik. A kötet mindegyik tudós életútját és munkásságát mutatja be, majd eltérő formában és teljedelemben ismerteti azok jellemét. Ezután a portrék szerzői vagy a szerkesztő által kiválasztott jellegzetes részek következnek az ismertetett teológus opusából, végül pedig válogatás következik annak bibliográfiájából. A tartalomban és teljedelemben jelentkező aránybeli eltérés nemcsak a portrék szerzőinek egyéni elgondolásaiból adódik, hanem a bemutatott gondolkodók egyéniségéből és az általuk ápolt műfajok sajátosságából is (hiszen egész más egy „esszéista” ismertetése, mint egy summa szerzőjéé, akinek teljes opusát részleteiben ismertetni nem lehet célja ilyen kötetnek). A kötet, annak szerkesztője és szerzői vitathatatlan értéket akartak átmenteni az utókor számára a jelenleg élő magyar teológusokat is nyilvántartásba venni, mert: „Fugit irreparabile tempus!” (Figyelő) UMBERTO ECO: A Passo di gambero (Német fordítás: Im Krebsgang voran — „Rákmenetben előre”) Milano, 2006, München (Hauser) 2007, 318 oldal A teológiailag érdeklődők számára főleg Martini bíborossal folytatott beszélgetéseiből ismert bestseller szerző és szemiotika professzor (Mérleg, 1998/3-4) 2007 nyarán német fordításban megjelent, a szerzőre jellemző stílusban írt könyv „kordiagnózist” nyújt, hiszen alcíme: Forró háborúk és mediális populizmus. Könyvében teológiai témákat is érint. Ezek közül első helyen „Az embrió lelke” c. fejezetet kell említeni (250kk), amelyben Eco kitér Szent Ágoston álláspontjára a Pelagiusszal folytatott vitában az áteredő bűnt illetőleg. Nem kell részletezni, hogy a vita és a vitatott kérdés sokkal összetettebb volt, semmint hogy ezt két mondatban el lehessen intézni. — Ugyanebben a fejezetben beszél Eco Aquinói Szent Tamás álláspontjáról a léleknek a testtel való egyesülésével kapcsolatban (STh 1,76,2 és 1,118,2 valamint SCG 11,89), ahol Szent Tamás a főtusz fokozatos fejlődéséről szólva a lélek befogadásának képességét a fejlődés legfelsőbb fokán tartja lehetségesnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kérdés hátterében az „arisztotelészi” potentia - actus, materia-forma („animaforma corporis”) és a lélek („anima”) három fokának képzete (vegetativa, sensitiva, intellectiva) áll. Ám Szent Tamás ugyanott hangsúlyozza, hogy az embernél már az első két fokozat is különbözik az állatokétól, úgy, hogy az emberi foetusnil már az első, a vegetatív fokozat is emberi. Az emberi főtusz tehát abban különbözik az állatitól, amiben az ember az állattól különbözik, noha TEOLÓGIA 2008/1-2 123
