Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Tamás Roland: Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom
Extra media nulla salus? - Isten országa és a tömegkommunikációs társadalom TAMÁS ROLAND jelenti a jel és a valóság között. Az új közösség pontosan ellentéte a bűnbakokra épülő társadalomnak. „Az eucharisztikus ünneplés során az emberek a Kitaszított körül gyűlnek össze. Éppen a kitaszításról való megemlékezésnek, a bűnvallomásnak és a kitaszított és megölt áldozat kiengesztelő cselekvésének van közösséglétrehozó jellege.”52 Schwager hangsúlyozza, hogy Jézus drámája a keresztény liturgiában „reál-szimbolikusan újra meg újra jelenvalóvá”53 válik, és a liturgikus cselekményben részt vevő emberek maguk is részesei lesznek a drámának. Az emberiség egysége: a médiumok vagy az egyház útján? A GS zsinati dokumentum felhívta figyelmünket arra, hogy az „egység előmozdítása” és az „egyház legbensőbb küldetése” között összefüggés van (GS 42). A konstitúció azonban nyitva hagyta azt a kérdést, hogy mit jelent közelebbről ez az összefüggés. Ennek kapcsán megfogalmaztuk annak lehetőségét, hogy a világ autonómiájának elismerése az egyház relativizálásához vezethet. Ezt a vonalat a CP is továbbvitte; a lelkipásztori határozat a médiumok világát egy bizonyos analógiában látta az egyházzal. A mindennapi tapasztalat ténylegesen azt mutatja, hogy a tömegkommunikációs eszközök segítségével az emberiség az egység olyan fokára jutott, amely korábban még sosem fordult elő a történelemben. Az egyházi tanítóhivatal tehát egy szintre helyezné az emberiség összegyűjtését az egyház, illetve a médiumok útján? Tanulmányunkat azzal a szállóigévé lett megállapítással kezdtük, hogy az emberiség ma úgy áll előttünk, mint egy global village. Ez a metafora egy hasonlóságot sugall modem, egységesülő világunk és az archaikus falu között. A mimetikus elmélet azonban felhívja figyelmünket arra, hogy a falu harmóniája csak bűnbakok feláldozása árán lehetséges. „A technológiai folyamatok és piaci törvények komplexitása, de éppígy a tömegkommunikációs eszközök használata, alig változtattak valamit ezeken az alapvető, ősi törvényszerűségeken.”54 Emellett kultúránkban felbukkannak vallásos elképzelések a virtual community-ről, amely automatikusan, a médiumok alkalmazása révén jön létre. A mimetikus elmélet fényében az ilyen elképzeléseket mítosznak kell neveznünk, mivel szisztematikusan áldozatra épülnek, áldozataikat pedig leplezik. Tillich és Metz megpróbálják teológiájukban a hamis vallás kritikáját is nyújtani. Különösen Tillich-nél találunk utalásokat arra, hogy a vallás démonivá is válhat. Az evangélikus teológusnál mégis az optimista szemlélet uralkodik, hogy ezt a veszélyt a teonóm kultúra el tudja kerülni. A démoni vallás, ami így Tillich-nél inkább a kivétel, Girard- nál először is a mindennapi valóság. Ezt a vallást a kirekesztés logikája jellemezi, ezt a logikát azonban szigorúan leplezi, sőt, mindenki integrálásaként tünteti fel. Metz üdvözli a szekularizált világot, mint a humanizáció gyümölcsét. Girard ezzel szemben azt mondja, hogy a kinyilatkoztatás először radikális krízist eredményez, és az embereket választás elé állítja: vagy rábízzák magukat az igaz Istenre, vagy mimetikus vágyaik fogságában megsemmisítik egymást. A megtestesülés az emberi vágyaknál kezdődik. Megkérdezhetjük, hogy mit jelent a megtestesülés a médiumok számára? Ez a fajta vallás látszólag megnemesíti az emberi 52 Niewiadomski: Das Drama (1995) 43. j3 Schwager: Offenbarung (1996) 98. 34 Niewiadomski: Extra media (1999) 159k. TEOLÓGIA 2007/1-2 81
