Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Lukács László: A II. Vatikáni Zsinat a papságról
LUKÁCS LÁSZLÓ All. Vatikáni Zsinat a papságról külön szentség adja, amely a Szentlélek kenetével szentségi karakterrel pecsételi meg a papok lelkét.”25 A szolgálati papságról tartott püspöki szinódus megerősítette a presbiteriális, szolgálati, és az egyetemes papság különbözőségét és egymáshoz rendeltségét: „Ebből a struktúrából folyik az, hogy az egyház sohasem lehet önmagában zárt, hanem mindig alá van vetve Krisztusnak, Alapítójának és Fejének.” A zsinat tehát a korábbi statikus-szakrális meghatározás helyett inkább arra teszi a hangsúlyt, hogy a pap Krisztus képviseletében áll a (papi) közösség szolgálatában. Ezt a szoros kapcsolatot Krisztus és a pap között a Hittani Kongregáció határozata is hangsúlyozta 1976-ban. Kijelentette, hogy a pap a közösség megtestesítője, de rögtön hozzátette, hogy azért az, mert mindenekelőtt és elsősorban magát Krisztust képviseli (repraesentatio), és csak Krisztusnak, az egyház fejének képviselete által magát az egyházat is.26 Gisbert Greshake a papságról szóló könyvének alapgondolatául a repraesentatiót választja. A pap szentségijei, Krisztusnak és az egyháznak képviseletére. Krisztus meghívja és fölszenteli azért, hogy az egyházban őt magát képviselje, de a meghívás és a fölszentelés erejével, nem személyi kiválóságával. A pap tehát sohasem tevékenykedhet önállóan, hanem mindig csak Krisztus nevében. „A presbiter az apostolokhoz hasonlóan részt kap Krisztus közvetítő szolgálatában: ő is Jézus Krisztus szolgája.”27 3. A PAPSÁG ÚJ, TELJESEBB KÉPE A ZSINATON Ha nagyon leegyszerűsítve próbáljuk jelezni a különbséget a papnak az évszázadokon át megszokott fogalma és a zsinat elgondolása között, akkor talán így foglalhatnánk össze: korábban a pap mint a szentségeknek — elsősorban az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentségének - kiszolgáltatója szerepelt, erre kapott szentségi felhatalmazást. A zsinat szerint viszont a pap Krisztus szolgájaként, az ő személyében eljárva az egyház papi com- muniójának szolgálatában áll, hogy az egyház betölthesse Krisztustól kapott hármas küldetését: a martüriát, a leiturgiát és a diakoniát. A Presbyterorum ordinis határozat jellemző módon „a papi szolgálatról és életről” szól: a papot erre a szolgálatra szentelik fel, és e szolgálat által érheti el saját benső, személyes megszentelődését is. Szentségi felhatalmazása tehát a szent szolgálatra szól. Megemlíthetjük itt, hogy a Pastores dabo vobis című apostoli buzdítás is a papi szolgálatból vezeti le a papi identitást, és ebben a szemléletben tárgyalja a papképzést és a papi lelkiséget.28 A zsinat Krisztus hármas küldetése nyomán jelöli meg a püspök (és a pap) hármas feladatkörét, szolgálatát is: Isten igéjének szolgálata — a szentségek és az Eucharisztia szolgálata — Isten népének, a hívek communiójának lelkipásztori (a PO hozzáteszi: nevelői) szolgálata.29 „Az áldozópapokat összeköti a püspökkel a papi méltóság; az egyházirend szentségének erejéből, és Krisztusnak, a legfőbb és örök Főpapnak mintájára őket is az Presbyterorum ordinis 2. 26 Acta Apostolicae Sedis, 1977. 69. 109-113. 27 Ratzinger: i. m. 295. II. János PÁL pápa apostoli buzdítása a papképzésről: Pastores dabo vobis, Budapest, 1995. Lumen gentium 24-28. Presbyterorum ordinis 4—7. Christus Dominus 12-18. Püspöki szinódus 1971.1. 4. In: II sacerdozio ministeriale nel magistero ecclesiastico, Editrice Vaticana 1993. 309. 60 TEOLÓGIA 2007/1-2
