Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Papság és ökumené
Papság és ökumené KRANITZ MIHÁLY 3. ÖKUMENIKUS KÉPZÉS A TEOLÓGIA OKTATÁSA SORÁN A római katolikus Egyházban a szolgálati, vagyis a miniszteriális papság Krisztus és az emberek szolgálata. Az egyházi rend „szent hatalmat” közvetít, ami Krisztus hatalma.27 A pap ezért ebben az értelemben, és az ordináció, vagyis az egyházi rend szentségének köszönhetően in persona Christi Cajrííú-cselekszik.28 Az Unitatis redintegratio zsinati ökumenikus határozat (1964) a teológia oktatásával kapcsolatban megfogalmazza új követelményeit. Ezentúl nem lehet elhanyagolni a hittudomány ökumenikus szempontjait.29 Az ökumenikus dekrétum hatására a II. Ökumenikus Direktórium már részletekbe menően ad eligazítást a lelkipásztori szolgálatot végzők képzésére vonatkozóan.30 A fölszentelt szolgálatra készülők alapvető kötelességei közé tartozik az ökumenikus készség kimunkálása.31 Ökumenikus megközelítéssel még egymás lelkészpásztori lelkiségéből is meríthetnek az egyes egyházak lelkészei.32 A katolikus tanítás szerint az egyházi rendnek három fokozata van: a püspöki, a papi és a diakónusi rend. A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy az egyházi rend szentségének a teljességét a püspökszentelés közli.33 A gyakorlati ökumenizmus szempontjából döntő hatása van II. János Pál pápa Ut unum sint (1995) kezdetű enciklikájának.34 A pápa egyfelől összefoglalja harminc év ökumenikus történéseit, másfelől kiemeli azokat az utakat, amelyek az eljövendő egység szempontjából a legfontosabbak: a Szentírás és a szenthagyomány kapcsolatának elemzése, az eucharisztia, mint Krisztus teste és vére szentségének együttes felfogása, az ordináció, vagyis a püspök, pap és diakónus hármas szolgálata szentségének közös értelmezése. A pápára és a vele közösségben lévő püspökökre bízott egyházi Tanítóhivatal, mint felelősség és tekintély megközelítése, valamint Szűz Mária, mint Isten Anyja és az Egyház képe felfogás elemzése. 27 Vö. KEK 1551. Vö. PO 2; 6. A II. Vatikáni Zsinat utáni papképzésről lásd: Gaál E., Optatam Totius - Határozat a papképzésről (1965), in A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962—2002. A zsinati dokumentumok áttekintése és megvalósulása (szerk. Kránitz M.), SZÍT, Budapest 2002. 225-238 (bibliográfiával). A II. Általános Püspöki Szinódus (1971) a papság témájával foglalkozott. Vö. A szolgálati papság, SZÍT, Budapest 1972. UR 10. A leendő papok és diakónusok képzésének része az ökumenikus nyitottság (II. ÖD 76.). Vö. Nevelésügyi és Kléruskongregáció, Le minístére et la vie des diacres permanents, in Documentation catholique No. 2181 (3 mai 1998), 405—447; Diakónia, diakonátus, diakónus (szerk. Molnár F.), Szent István Diakonátusi Kör, Kalocsa 1996. II. ÖD 70-91. Az ökumenikus együttműködésről a felsőfokú oktatási intézményekben lásd uo. 191—203. A II. ÖD már a papjelölteknek is előírja, hogy olyan emberi minőségeket alakítsanak ki magukban, hogy uralkodni tudjanak a nyelvükön, és dialógus-képességükön (No. 70). Ezt az előírást egészíti ki a Pápai Tanács ,,Pasztorális munkára való felkészítés ökumenikus szempontjai” (1997) című legutóbbi megnyilatkozása: La dimension oecuménique dans la formation au ministére pastoral, (1997. 12. 01.), in Enchiridion Vaticanum 16, EDB, Bologna 1999. 1454—1509. Vö. II. János Pál, Pastores dabo vobis (A papképzésről korunk körülményei között) 7 (1992), SZÍT, Budapest 1993. A szinódus utáni apostoli buzdításban a pápa óvja a papnövendékeket a félreértett teológiai, kulturális, lelkipásztori pluralizmustól, mely olykor jó szándékkal indul, mégis azzal végződik, hogy megnehezíti az ökumenikus párbeszédet, és árt a hit egységének. Vö. Gaeshake, G., Pap vagy mindörökké (A papi hivatás teológiájának és lelkiségének kérdései), SZÍT, Budapest 1985; Schniewind, J., A lelkészi szolgálatban állók lelki megújulása, Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest 2000; II. János Pál, Ajándék és titok. Pappá szentelésem 50. évfordulóján, Új Ember, Budapest 1996. 33 LG 21. II. János PÁL, Ut unum sint (Hogy egyek legyenek kezdetű enciklika az ökumenikus törekvésekről), SZÍT, Budapest 1996. TEOLÓGIA 2007/1-2 37
