Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A női papság kérdése
DOLHAI LAJOS A női papság kérdése nőket nem hívott meg apostolai közé, s ha Mária, aki legméltóbb lett volna rá, nem kapott papi felszentelést, akkor más nő még kevésbé kaphat. Tertullianus még montanista korszakában sem, annak ellenére, hogy nagyra értékelte a prófétanők jövendöléseit, nem engedi meg, hogy a nők tanítsanak az egyházban, nem keresztelhetnek, nem végezhetnek felajánlást, semmilyen papi kötelezettséget nem igényelhetnek.24 A De baptismo c. monográfiájából megtudjuk, hogy az afrikai egyházakban a nőknek nem volt joguk sem tanítani sem keresztelni.25 Az eretnekek ellen írott része különösen elítéli azt a gyakorlatot, amely nincs összhangban apostoli tanítással: az eretnekek élete léha, tekintély és fegyelem nélküli; a papi feladatokat világiakra, újonnan megtértekre, sőt nőkre is rábízhatják.26 Az Ambroziaszter is követi az egyházatyák eléggé általános módszerét, mely Jézus példája és a páli levelek nőkkel kapcsolatos tiltásából kiindulva érvel a nők egyházi szolgálata ellen.27 Ágoston szerint már a teremtéstörténetből28 is kiderül, hogy az egyházban csak a férfiak tölthetnek be vezető szerepet, csak nekik van joguk a tanításhoz: a nőket is a férfiaknak kell oktatni. Érvelése röviden annyi, hogy az Isten már Éva megteremtése előtt többes számban mondta Adámnak: ne egyetek belőle. Ezzel azt akarta jelezni, hogy parancsának a férfi által kell eljutnia az asszonyhoz. „Ezt a rendet őrzi meg az apostol az egyházban, amikor azt mondja, hogy ha a nők valamit meg akarnak tanulni, akkor azt otthon a főijüktől kell megkérdezni.”29 * Kétségtelen tény, hogy sem az ősegyházban, sem a későbbi korokban soha nőt püspökké vagy pappá nem szenteltek. A korai középkor álláspontjának jellegzetes összegzését a Decretum Gratiani-bun (1140) találhatjuk meg: „Mulieres autem nem solum ad sacerdotium, sed nec etiam ad diaconatum provehi sunt. ”}0 Ezt az álláspontot képviselik a nagy skolasztikusok, mint például Duns Scotus, Durandus, Aquinói Tamás és Szent Bonaventura. Egyöntetű véleményük szerint, ha egy érvényesen felszentelt püspök egy nőt felszentelne, akkor az a szentelés nemcsak de iure (ecclesiastico) és de facto, hanem ex necessitate sacramenti, tehát de iure divino érvénytelen lenne. Szerintük ugyanis isteni31 és nem csupán fegyelmi rendelkezés folytán a szentség lényegéhez tartozik, hogy az ordo-t felvevő személy megkeresztelt, felnőttkorú és férfi legyen. A skolasztikus módszer szerint „pro és kontra” érveltek. Vannak olyan érvek, melyeket már ők is elégtelennek tartottak. Például Szent Tamás szerint a felszentelés a lelket érinti, lélek tekintetében pedig nincs különbség a férfi és a nő között, tehát ilyen alapon a nőket pappá lehetne szentelni.32 Számukra is a legfőbb érv 24 De virginibus velandis 9,1. 25 De baptismo 1,3; 17,1-4. De prescription haereticorum XLI, 1-6. 27 Ambrosiaster, Comment. In Ep. Ad Tim 1,3,11 ( PL 17,470). A János-evangélium kommentáljában (1. beszéd) Ágoston ezt így magyarázza: „A húst az asszonyért tette oda, mert, amikor a bordából megteremtette, Ádám azt mondta, hogy »ez most csont a csontomból és hús a húsomból« 28. Az apostol is azt mondja, »aki szereti a feleségét, magát szereti, mert senki sem érez gyűlöletet saját testével szemben« 28. A hús az asszony miatt lett, a lélek pedig a félj miatt. Miért? Mert az irányít, ezt irányítják. Annak parancsolnia kell, ennek szolgálni. Mert ahol a test parancsol, és a lélek szolgál, az erkölcstelen ház. Mi rosszabb annál a háznál, ahol az asszonynak hatalma van a férfi felett? Az a rendes ház, ahol a férfi parancsol, a nő engedelmeskedik. Tehát az a rendes ember, akinél a lélek parancsol, a hús szolgál” (Jn 1,14). 29 PL 34,387. Corpus Iuris Canonici. Pars prior: Decretum Magistri Gratiani, (kiad: Friedberg) Graz 1959. Vő. D. Scotus, Questiones, Opera omnia, 140; M. C. A. Coronata, Institutiones iuris canonici. De sacramentis, II, Augustae Taurinorum 1949. 70. Supplementum, 39;3;33 A jelenlegi kódex szó szerint átveszi (CIC 1983, can. 1024) a régi kódex idevonatkozó megfogalmazását (CIC 1917, can. 968). 24 TEOLÓGIA 2007/1-2
