Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kránitz Mihály: Tarnay Pál Brunó OSB (1924-2007)
Tarnay Pál Brúnó OSB (1924-2007) Tamay Brúnó 1924. november 25-én született Budapesten. 1943. augusztus 6-án kezdte meg a noviciátust. 1947. november 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd 1949. július 10-én szentelték pappá. Teológiai tanulmányait 1943—1949 között a Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán Pannonhalmán, majd 1954—956 között Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végezte, ahol 1957-ben védte meg doktori disszertációját, melyet De fundamentis empiricis quinque viarum Sancti Thomae címmel írt meg. Tehetségét a nehéz történelmi idők miatt nem tudta a maga teljességében kibontakoztatni. Különféle ürügyekkel egyik helyről a másikra helyezték. „így ismertem meg egyre inkább a magyar pásztórációs problémákat, amikor pedig különböző, bizonyos hatóságoktól eredő trükkök miatt arra kényszerültem, hogy külföldön éljek, megismertem a nyugati teológiát, élőben, sőt hat féléven át a salzburgi egyetem teológiai karán tanítottam megbízott előadóként - emlékezik vissza ezekre az időkre. (A Teológia beszélgetése Tarnay Brúnó OSB-vel, 1994.)” Két helyen szolgált segédlelkészként: 1950—1951 között Esztergomban, majd 1951— 1953 között Ravazdon. 1953—1954-ben kántorként működött Ménfőcsanakon, majd 1956—1962 között Budapesten. 1962-től 1970-ig gimnáziumi tanárként dolgozott Pannonhalmán, 1962—1966 között diákotthoni nevelő volt. 1962-től 1969 főiskolai tanár, 1967—1969 között pedig a növendékek spirituálisa és prefektusa is. 1970—1972-ben lelkipásztori kisegítőként működött Münchenben. 1970 és 1973 között tanulmányúton járt Kaliforniában. 1973-tól 1976-ig egyetemi előadó volt Salzburgban, és párhuzamosan egyetemi lelkész Münchenben. 1976—1981 között területi magyar lelkész volt Dél- Württembergben. 1981—1992 között a pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolán tanított. 1981-től 1995-ig a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező tagozatának volt tanára, 1988 és 1996 között pedig a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián az Alapvető Hittan Tanszék tanszékvezető professzora. 1991-ben kapta meg professzori kinevezését. Katedráján fontosnak tartotta a fundamentális teológia korszerű felépítését. Nézete szerint a másként hívőkkel vagy máshol keresőkkel folytatott vitatkozás egyre inkább át kell, hogy adja helyét a hit pozitív kifejtésének. Számára a fundamentális teológiában azonban ez nem dogmatikai módszerrel történik: a kinyilatkoztatás olyan értékeinek felmutatása a célkitűzés, amelyek az ember egész mivoltát, emberi létét, egziszTEOLOGIA 2007/3-4 • XLI (2007) 235-237 235
