Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás a korai 11. századból
A klerikusok latin nyelvű kultúrájának pártolásáról tanúskodó egyházi forrás... SZUROMI SZABOLCS ANZELM kája kapcsán napvilágra került újabb adatok világosan jelzik az összeállítónak azt az alapvető törekvését, hogy az ekkléziológiai és a kánonjogi ismereteket a papságon belül, minél szélesebb körben meggyökereztesse. Ha azokat az egyházi forrásokat elemezzük, amelyek a papság latin kultúrájának gazdagítását célozzák, láthatjuk, hogy a korábban idézett egyházfegyelmi szövegrészietek — bizonyos formában — megtalálhatók a Decretum Burchardi Wormatiensis-ben (1008—1022) [vö. BW 2. 1; BW 2. 2; BW 3. 50], Ez a gyűjtemény Fulbertus és Bonipertus püspök korának kortárs kánonjogi kollekciója. Ugyanez a sajátos fegyelmi anyag, kiegészített formában olvasható Chartres-i Ivó híres gyűjteményében, a Decretum-ban (1093-1095) [ID 6. 21; ID 6. 22;36 ID 6. 2037]. Ez a kánonjogi „olvasókönyv” minden bizonnyal jól szolgálta a papság latin egyházfegyelmi szövegekben való jártasságának a növelését. Úgy tűnik, hogy Ivó elsődleges elképzelése a „lelkek ápolása” (cura animarum) volt, amely arra vezette, hogy összeállítsa a Decretum és a Pa- normia anyagát. Céljának megvalósításához fontos volt, hogy a kánonjogi anyag tényleges hatást fejtsen ki a klérus életére és lelkipásztori tevékenységére. Az első lépésnek tehát a papság teológiai és egyházfegyelmi ismeretei megerősítésének kellett lennie. Ennek eszköze pedig egy „olvasókönyv” volt, amely meghatározott rendben tartalmazta a különböző területről származó kánonokat. A Decretum egy tökéletes „olvasókönyv”, különösen a székesegyházi káptalan számára.38 Természetesen, a többsége a kánoni szövegrészieteknek a későbbiekben a Decretum Gratiani-ba is bekerült (1140) [D. 24 c. 5; D. 38 c. 5;39 D. 25 c. 1]. Nem áll szándékunkban annak a priscianusi munkának a pontosabb meghatározása, amelyre Bonipertus püspöknek szüksége volt, hiszen ezt a kérdést Nemerkényi Előd kellő alapossággal tárgyalta 2001-ben.40 Bonipertus indítéka azonban egyértelmű, ha ismeijük a korábbi és a kortárs kánoni előírásokat. Az is bizonyos, hogy Bonipertus törekvésének eredményeként létrejöhetett a székesegyházi „scriptorium” Pécsett.41 für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 91 (2005) 758—766. SZUROMI, Sz. A., Some observations on BAV Pal. lat. 587 as compared with other textual witnesses oflvo’s works, in Szuromi, Sz. A. (ed.), Parare viam Domino. Commemorative Studies on the occasion ofRt. Rev. Polikárp F. Zakar O.Cist. ’s 75th Birthday (Bibliotheca Instituti Postg- radualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/7), Budapest 2005. 179—203. Szuromi, Sz. A., A 12th century pastoral pocket book (Some impressions on National Library of Scotland, Edinburgh, Adv. Ms. Í8. 8. 6, as compared with Bruxelles, Bibliothéque Royal MS 18Í7), in: Szuromi, Sz. A. (ed.), Medieval Canon Law Collections and European ius commune (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/8), Budapest 2006. 65—96. Quando presbyteri aut diaconi per parochias constituuntur, oportet eos professionem episcopo suo facere, ut caste et pure vivant sub Dei timore, et dum eos tali professione obligaverit, sanctam disciplinam retineant. (PL 161. 1135). De abjectione et ambtione eius quem duo praesempsuerint ordinare episcopi in vestris provinciis placuit de praesumptoribus, ut scubi contigerit duos episcopuos, tertium consecrare, et ipse et auctores damnabuntur, quo cautius ea quae sunt antiquitus statuta serventur. (PL 161. 1134). 38 Szuromi, Sz. A., Some observations on BA V Pal. lat. 587, 190—192. D. 38 c. 5: Que ipsis sacerdotibus necessaria sunt ad discendum, id est sacramentorum liber, lectionarius, antip- honarius, baptiserium, computus, canones penitentiales, psalterium, omeliae per circulum anni dominicis diebus et singulis festiuitatibus aptae. Ex quibus omnibus si unum defuerit, sacerdotis nomen uix in eo constabit, quia ualde periculosae sunt euangelicae minae, quibus dicitur: „Si cecus ceco ducatum prestet, ambo in foueam cadunt.” Friedberg I. 141-143. Nemerkényi, E., Latin Grammar in the Cathedral School: Fulbert of Chartres, Bonipert of Pécs, and the Way of a Lost Priscianus Manuscript, in Quidditas 22 (2001) 39—54. Nemerkényi, E., Latin Classics in Medieval Librariries: Hungary in the Eleventh Century, in: Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 43/1—2 (2003) 243—256. 41 BÉKEFI, R., A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig, Budapest 1910. 132-133; vö. ViZKELETY, A., Gli studi grammaticali in Ungheria nel Medioevo, in: Graciotti, S.—Di Francesco, A. (ed.)., L’ereditá classica in Italia e Ungheria fia trado Medioevo e primo Rinascimento, Roma 2001. 109. 219
