Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rózsa Huba: Pentateuchus - tanítás a kezdetekről
RÓZSA HUBA Pentateuchus - tanítás a kezdetekről a kiválasztás ingyenes kegyelmi jellegével és a viszonzás parainézissel összekapcsolt kötelezettségével gazdagítva A kiválasztás témakörének ószövetségi „locus classicus”-a a MTörv 7,6—8, annak a szakasznak részeként (MTörv 7,1-11), amely Izraelt parainézis formájában felszólítja, hogy különüljön el Kánaán népeitől (MTörv 7,1-5), és azt a következők indokolják: „6./ Mert JHWH, a te Istened szent népe (UÓip D5>) vagy, téged választott ki (ina) JHWH, a te Istened tulajdon népének (nblO DS) valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. 7./ Nem azért ragaszkodott hozzátok és választott ki (ina) benneteket JHWH, mert számban felette álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, 8./ hanem, mert szeretett benneteket JHWH, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezetett ki benneteket JHWH erős kézzel és váltott ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből” (MTörv 7,6—8). Az idézett szakasz nemcsak közvetlenül mondja ki Izrael isteni kiválasztását, hanem meg is magyarázza azt: a kiválasztás JHWH feltétel nélküli szabad kegyelmi tette. Ezt a kegyelmi tettet a Második Törvénykönyv érvek sorával világítja meg. Ezek szerint JHWH választása nem Izrael valamely természetes előnyén vagy kiválóságán alapul, mint pl. számszerű sokaságán (MTörv 7,8), nem is igaz voltán (npTJ: MTörv 6,4.5.6) vagy szívének egyenességén (“)#’: MTörv 9,5). A kiválasztás feltétel nélküli kegyelmi tettét egyedül JHWH Izrael iránti emberileg kifürkészhetetlen és megmagyarázhatatlan szeretete indokolja (MTörv 7,8), amelyet még aláhúz az is, hogy az ég és föld Ura hajolt le hozzá érdemtelenségében (MTörv 10,14köv.). A kiválasztás ingyenessége érveként még megemlíti az ősatyáknak tett ígéretekhez való hűségét is (MTörv 7,8; 9,5). Minden időkre szóló életrend, parancsok Izraelnek A Pentateuchus felerészben törvényszövegekből áll. A törvények úgy is megfogalmazhatók mint Isten akarata Izraelhez, amely különlegesen a három nagy törvénygyűjteményben a Szövetség könyvében (Kiv 20,22—23,33), a Szentség törvényében (Lev 17—26) és Deuteronómiumi törvényekben (12—26) jut kifejezésre. Ezek a törvények Izrael létének minden időre szóló alkotó elemei. Kihirdetésük a Sínai-hegynél történt eseményekben folyamatosan történik, de a Második Törvénykönyvben, Mózes Moáb földjén mondott beszédeiben éri el a teljességét. A Deuteronómiumi törvénynek kiemelt helyzete van mennyiségileg, az egész életet átfogó jellege és a parainetikus beszédmódja tekintetében. Az ingyenes kiválasztás adományának és a törvényeknek, mint Isten akaratának összefüggését jól illusztrálja Isten kijelentése a Sínai-hegynél: „Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket... Papi királyságom és szent népem lesztek” (Kiv 19,4—5). A kiválasztásból következően Izrael JHWH tulajdon népe lesz, egyúttal szent és papi népe, azaz kultikus közössége, amelynek körében maga JHWH lakik (Kiv 29,46). Az erkölcsi, a polgárjogi és 23 * * 23 Bár a kiválasztás témakörében a Második Törvénykönyv vezeti be a „kiválaszt” (irQ) ige teológiai alkalmazását, a témakör szókincse ennél gazdagabb. JHWH Izrael javára tett üdvözítő cselekedeteit a szóhasználat változatossága íija le, amelyből kiviláglik Izrael választottsága és Istenhez való egyedülálló kapcsolata: JHWH „kiváltotta” ■ (7HD: MTörv 7,8; 9,26; 13,6; 15,15; 21,8; 24,18); „fogta” (npb: MTörv 4,20; 30,4); „találta”(KSD: 32,10); „teremtette” (rup: MTörv 32,6) Izraelt; Izrael JHWH ,, öröksége, örökrésze” (nbnJ: MTörv 4,20; 9,26.29); „tulajdon népe” (nbio ny; MTörv 14,2); a kiválasztás alapján Izrael „szent nép” (ttfTTpQy: MTörv 7,6; 14,2.21; 26,19; 28,9). 212
