Teológia - Hittudományi Folyóirat 41. (2007)
2007 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a "Nemesis divina"-ban
ROKAY ZOLTÁN Karl Linné (szül. 1707) tapasztalati teológiája és etikája a „Nemesis divina”-ban Ugyanebben az évben egy magánlevelében ezt írja: „Félem a nemesis theologicam, vestigia me terrent.”44 Feljegyzéseit, amelyeket tapasztalatai alapján készített „Theologia experimentalis”-nak nevezi. Megfigyelései alapján felfedezi a „nemesis divina” nyomait („vestigia”) s ezeket elbeszéli, a legtöbb esetben az olvasóra bízva (mármint fiára), hogy az etikai, morális tanulságot, levonja. Ilyen értelemben nem csak empirikus, experimentális, tapasztalati teológiáról, etikáról, erkölcsről van szó (hiszen az elmondottaknak utána lehet járni és azok igaz voltáról meg lehet győződni), hanem narratív teológiáról is.45 Az ember esetében bőséges anyagot szolgáltatott ehhez Linné orvosi praxisa, kísérletei és tapasztalata. Ami azonban érvényes lehet az orvostudományban, nem feltétlen érvényes a teológiára nézve, az etikára és az egész emberi valóságra vonatkoztatva. A ND igazságérzete több pontban is hiányos és aránytalan. Egyik történet pl. arról szól, hogy az ártatlan áldozatot és annak ellenségét ugyanarra a bitófára akasztották.46 Isten bosszút áll a fiakon és a fiák fiain.47 Ez kétségtelenül megtalálható az Ószövetségben, de ott arról is szó van, hogy Isten ezredízig irgalmasságot gyakorol azokkal, akik szeretik őt. (vö. Kiv. 20,5; Kiv 34,7; MTörv 5,9). Linné tehát elhallgatja az idézet második felét. A példák sokasága között mindössze egyet hoz fel arra, hogy valaki jótette jutalmául szerencsés volt.48 Mentségére Linné a Lk 17,10-re hivatkozhatna: „Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami a kötelességünk.” A legsúlyosabb vétség azonban, amit Linné elkövet, amit bizonyos „Arp” családját érő sorozatos csapásokkal kapcsolatban leszögez: „Nulla calamitas sola. Ha Isten büntetni akar, minden szerencsétlenség összejön. Úgy, hogy 1769-ben Isten ítélete zúdult a házra. Hogy mit tettek, nem tudtam meg. Azt tudom, hogy Isten nem ítél ok nélkül.”49 Primitív és veszélyes etikai és teológiai érvelés. Körülbelül Jób barátainak álláspontjával egyezik, de annál sokkal rosszabb, többek között mert konkrétabb. Jobb lett volna, ha Linné csak a narratív módszernél marad és nem argumentál. De úgy tűnik ez felelt meg Linné szemléletének és alkatának. 6. BEFEJEZÉS Linné a konfúznak és kaotikusnak tűnő világban, amelyre fia és mindannyian születtünk, saját- és mások tapasztalata alapján rá akar mutatni az ok-okozati összefüggésekre, amelyekhez az isteni bosszú a természet segítségével tartja magát és ezzel ártatlan életre, int bennünket. A beavatott ember látja az összefüggéseket a természetben, az erkölcsben, a bűn és a bűnhődés, büntetés között.50 Ám ki lesz ez a beavatott és át lehet-e egyáltalán látni az összefüggéseket a valóság és az istenhit természeténél fogva. Természete- sen, ha ez az elv: „ha nem hiszel a Szentírásnak, higgy (legalább) a tapasztalatnak”, úgy szükségszernek a teológiai és etikai ellentmondások, amelyekkel Linné ND-jában találkozunk. De hát lehetséges-e minden ellentmondást kizárni, amikor a „numen”-ről beszélünk? És ki kell-e feltétlenül zárnunk, vagy fel kell vállalnunk az azokkal való szembesülést? 44 Uo. 16. 45 ROHLING 118. 46 ND 157. ROHLING 97: „Heroum filii noxae. Quod sus peccavit luant porcelli.” 48 ND 227. vö. Hagberg 267. 49 ND 133. köv. 50 Rohling 97. 202
